Az ide Hifi és Házimozi show-ról direkt nem írtam semmi beharangozót, egyrészt annyit írtam már a többiről, másrészt meg unom már az állandó összehasonlítást, hogy: jaj, bezzeg milyen volt a régi high-end show! Az volt aztán az igazi! Mert? Ott is szobákban lehetett meghallgatni különböző rendszereket, meg itt is. Az ott kiállított márkák egy része most is kint van. Jaj, de neeeeem, mert az...az olyan más volt. Azon is ott voltam, szinte mindegyiken, nem volt más. 

Vidám vasárnap

Idén is kimentem, igaz csak vasárnap, szombat ugye munkanap, dolgozni is kell valakinek, legyen miből lemezeket venni. Tavaly is megírtam, idén is tartom, ez egy jó rendezvény, színes, folyamatosan változó kínálattal, lelkes közöséggel, stb. Azért szerintem nem a kiállítást kell okolni, mert egyre inkább bemutatja a szórakoztató elektronika változását, hozott anyagból dolgoznak ők is. Igen, ez a folyamat egyre látványosabban jelzi a különbséget, a high-end és a „többi” zenelejátszó készülék és módszer között. A hifi egyre inkább igyekszik hasonulni a trendekhez, digitális file-ok, hálózati lejátszás, stb. A high-end pedig egyre távolodik ettől. Vannak a csilivili cuccok, meg van a klasszis hang, kinézettől függetlenül.

Ilyenkor mindig szoktam háborogni, hogy mennyire nem a zenéért mennek ki a látogatók. Most ezt is megspórolhatom magamnak és az olvasóknak, több szobában - nem egyszer és nem kétszer - láttam átszellemülve zenét hallgatni embereket, akik csendben ülték végig a számokat. Na persze volt ellenpélda is bőven, a karcos írott cd-vel haknizók, meg a Szakértő, aki most látott életében először csöves erősítőt, de már azonnal kialakult véleménnyel okosította a képviselőket, hogy az élő zene nem ilyen, idézem, „lekerekített”. Mert Ő sokat jár koncertre, ésatöbbi, ésatöbbi. Szegény, fogalma nem volt, hol van és miket minősít. A DAC-ra azt hitte, hogy erősítő, mert az doboz formájú, amikor mondták neki, hogy nem az szól, hanem a másik, arra azt válaszolta, hogy dehát nincs is bekapcsolva, mert nem világít a cső. Mit lehet erre mondani? Elütni egy poénnal: hát, akkor vegyen Ongakut, amellett lehet olvasni is*. Tiszteletben tartva mindenki ízlését, azért a rommá karcolt írott cd-re nyugodtan mondhatjuk, hogy méltatlan.

Nem a győzelem, a szereplés a fontos

Nem venném most sorra a kiállítókat, de volt kint megint pár olyan összeállítás, ami megér néhány mondatot. Elsőnek mindjárt az Empress (ami ugye nem világít), ahol a végfok mellett az Isis hangfalkábel volt még újdonság, na meg az, hogy az M2 ballance milyen jól kiszolgálta a végfokokat. Aki figyelmesen hallgatózott, annak meg az tűnt fel, hogy a TT2 Deluxe-on IO pick-up van, az állvány alatt meg egy M9-es mc trafó bújik meg. Na igen, a részletek. Ugyanebben a szobában a szekrényen egy csodaszép Jinro (ami ugye világít), csendéletnek. Az Empress 7 wattja elképesztő energiával szólalt meg, mondjuk azok a Shuguang csövek...na mindegy. (Nem tudom, figyelték-e a látogatók, de az Analog Voice-nál van némi koncepció is, tavaly az Ongaku a 211-es csövekkel, előtte a 300B, idén a 2A3 köré építették fel a rendszereiket.)

Nekem az Etalon is bejött, bár a semlegessége lehet, hogy megtévesztő volt. A Martin Logan tisztaságát is értékeltem, bár az a hangfal egy ekkora szobában nem nagyon tud kibontakozni. Volt pár csalódás is, de mivel én nem az vagyok, aki mások szapulásából él - ezt a mondatot egyébként egy kiállító mondta az egyik érdeklődőnek, van ilyen is, nohát! -, nem fogom őket kiemelni. Szóval akadt pár fémes, visító hegedűhang, brrr, de nem ez volt a jellemző, még a gyengébb (értsd: kevésbé drága) rendszerek is kiegyensúlyozottan szóltak.

Kemelni a kiemelendőt

Kiemelném még a L'auditeurt is, noha én ezt a rendszert már hallottam más körülmények között, de erről később. Mindenesetre, akik kedvelik ezt a fajta hangzást, a Gryphon is egy volt azok közül, akik messze kiemelkedtek, kimagaslottak a többiek közül. Emellett akadt még egy igazán izgalmas összeállítás, amelyről írtam már korábban. Ma is tartom, hogy a Metrum Acoustic NOS dac-jai nagy vételek. Erről bárki meggyőződhetett az idei kilállításon, a szemfüleseknek talán az sem kerülte el a figyelmét, hogy Ruijtenberg jelenlegi csúcs dacja dolgozik az egyik szobában. A HEX Dac bemutatkozása igazi világpremier volt egyébként, a budapesti közönség hallhatta először. Szerintem ez önmagában megér egy cikket. (Igyekszem betartani az ilyen kósza kijelentéseimet) A jó hír az, hogy a Soundmania portfóliójában mostantól megtalálhatóak a Metrum Acoustic termékei is.

Az Analog Voice szobákban egyébként idén is igyekeztek a zenét szem előtt tartani, ez nekem végtelenül szimpatikus, mindig örülök, amikor túllátunk a hobbi szűk keretein. Bevallom, ebben én is kicsit érintett voltam, hiszen Krizsót, a - sajnos már feloszlott - Realistic Crew alapítóját, én hívtam meg a show-ra. Most járt először ilyen rendezvényen, készítettem vele egy interjút is, a következő posztban lesz olvasható. A látogatás apropója az volt, hogy a Realistic Crew utolsó lemeze (Blind Musician) szép sikert futott be az Audio Note-nál, idén legalább a tizedik cd-t vették meg. Ennyit ők is hozzátettek egy magyar zenekar sikereihez, hiszen a világ különböző tájain megrendezett kiállításokon ezzel a lemezzel is demóznak.

A fejlődés jelei

A fejlődés egyértelműen jelének tartom, hogy zeneileg színesedett a paletta. Nem mondom, hogy minden szobában volt Rage Agains The Machine, vagy Realistic Crew, sem Cocorosie (amit én vittem ki), de volt, hogy Snétberger Ferenc Joyosa lemeze szólt, és találtam mást is, ami elmerészkedett az akusztikus jazz-női énekhang-demólemez hármastól. A prospektus gyűjtésről viszont láthatóan nem lehet lenevelni az embereket. Fel nem foghatom, minek az a sok marketing brossúra? Nézegetik? Mit, barátaim? Fent van minden a neten, plusz még ezernyi infó. Egyébként feltűnő volt, hogy még vasárnap is mennyien vannak, minden szoba zsúfolásig tele volt - nesze neked válság. Ez a magyar hifisták ragaszkodását és kitartását mutatja a hobbijuk iránt, minden kereskedőnek írom, hogy ezt tiszteletben illik tartani. Idén egy napba zsúfoltam a látnivalókat, nem bántam meg, megérte. Válság, mintha nem is lenne, Kelet-Európában van érdeklődő bőségesen, pénz az mondjuk kevésbé. A program és a készülék felhozatalra nem lehet panasz, sőt, el vagyunk kényeztetve, tessék megbecsülni ezt a sokszínűséget. Kinek a kütyü, kinek a high-end, ahogy a mondás tartja, nekem speciel a csövesek, de hát Istenem, gyarló vagyok én is.

Audio Note (2012 AVTrend Show Budapest, Hungary) from Farkas Richárd on Vimeo.

Mint látható, a képek egy része készült kint a show-n, a többi illusztráció. Köszönet Farkas Richárdnak a szabad felhasználásért.

*Mondjuk az über az volt, amikor bejöttek ketten, épp egy szóló hegedű darab szólt és így szólt az egyik a másikhoz: hát itt meg nincs semmi basszus, hallod?