Ilyen sem volt még, egy cikk erejéig hifi zsurnalisztává vedlek. Hogy miért? Kaptam négy t-ampot, mit mást is kezdhettem volna velük, mint egy mini csoport tesztet? Dobpergés, dobpergéééés!

Volt egy ilyen nagy felbuzdulás még évekkel ezelőtt, amikor is a stereomojo megcsinálta a Nagy D-Osztályú erősítő gyalázást. Ehhez én nem akartam felnőni, sem annyit melózni, meg nem is ez volt a cél, de végül kicsiben majdnem utánuk csináltam, hangsúly a majdnemen. Szerencsémre az ismerőseim és olvasóim* között akadtak olyanok, akik t-ampot hallgatnak, a tempomusicban pedig, mivel Ő forgalmazta a Sonic Impactot a kezdetek óta, fellelhető volt az első szériából is egy kissé koszos és leharcolt példány, gondoltam összeeresztem őket, aztán lesz, ami lesz. Az a jó a TA 2024-ben, hogy bár mindegyik belőle készült „erősítő” hasonlóan szól, de elég egyetlen alkatrész vagy egy máshogy felépített tápegység és megváltozik a hangja – ennyit az okokról.

A teszt rendszer a következő: Audio Note AN E/d, kábelek az új Lexus és az új Vx, a cd pörgettyű: Sony 227- ESD Trichord clock tuninggal. A szobám 30 négyzetméter, 4,2 méteres belmagassággal. Nem használok sem diffúzort, sem hálózati szűrőt, sem medzsik hosszabbítót. A lemezek: Svarte Greiner: Kappe, Ibrahim Maalouf: Wind, Quercus: Quercus, Mark Lenagen Band: Blues Funeral, Camerata Salzburg, vezényel: Végh Sándor.

Ugyanaz a chip

Az első szappantartó, maga a mém, a rettenetesen olcsó óriásölő. Na igen, erre emlékszem. Azonnal halható torzítás, a szokásos trükk: folyékony zene, kissé tompa, lebegő, olyan „mintha” érzés, de öt perc után jól detektálható lassúság és mesterkéltség. És valahogy éles is a hangja. Erősen csökkentett habzású élvezeti faktor. A legkomolyabb gond, hogy minden egyben van, de nem áll össze. Ennyi év után a csoda fénye megkopott, a magas frekvenciák lekonyulnak, torzítanak, virgoncnak ugyan virgonc, de a régi fény tovatűnt. És hiába dörzsölöm a csodalámpát, nem akar a dzsin kibújni. Gyorsan abba is hagyom, lemegy még ez a track (Svarte Greinier: Kappe), aztán váltunk. (Tulajdonképpen ez a baj, amit Sándor, aki egyszemélyben a Tempomusic, tökéletesen megfogalmazott az ún. d-osztályú hanggal kapcsolatban: „a tetején kiemel, az alját meg a kapcsolóüzem miatt meg-meglöki, de éppen abban a hangfrekvencia sávban lesz egyszerre sok, ami zavaró. Ezzel szemben a nem d-osztályú kapcsolások a teljes frekvenciasávban lineárisan vagy ahhoz közel teljesítenek.”)

Az idő és a tér

T-amp Gen 2. A dizájn ennél a típusnál kissé leverte a lécet, itt jelent meg először szemfájdító kék led, ami aztán gyorsan el is terjedt, gondolván, hogy ez milyen menő, de inkább zavaró. Fröccsöntött, halványkék szerelem, szögletesben. Ha bent ültem volna a dizájnt megvalósító marketing csapatban a brainstorming közben, én a higgadt mértéktartást javasoltam volna, és erre biztos nem szavazok. Főként a hangerő és bekapcsológomb síkba illesztése az igazi über fogás. A hangja viszont korrektebb, persze ez ugyanaz a TA 2024-es chip, de itt már hallhatóan figyeltek arra is, hogy ne torzítson olyan feltűnően, ennek következtében simább magasak, tisztább középtartomány és a zene is jobban követhető, nyugodt, egészen megszelidült. Hosszú távon hasonlóan fárasztó, mint a kezdő Sonic Impact, de itt már a javulás is értékelendő, azaz élvezeti faktor rendben. Mivel már nem kapható, nem tudom ajánlani.

A legkisebb a legnagyobb

Sonic Impact helyett már Dayton Audio, amerikai gyártás, selymes fekete burkolat. A dizájn tökéletesen megegyezik az első Sonic Impacttal, de sokkal igényesebb kidolgozás, nem olyan sorjás, nem annyira elnagyolt. A kék led maradt, sajna, úgy tűnik, hogy ez a beköszöntő huszonegyedik század trendje. Már az első hangok is hasonlóak, mint az elsőszülötté, de annál simább, hogy ne mondjam kerekebb, a Gen1 és a Gen2 ötövözete, azok jó tulajdonságait egyesíti, ami az egymást követő verzióknál nem jellemző. Lágy, de nem geil, halkan is jól szól, egyben van, de még mindig sokat kitakar a zenéből, a kapcsolóüzem miatt itt is hallható az alul-felül tapasztalható kiemelés. Szerintem itt lesz érthető, hogy az első verziónál miért sikítottunk, hogy ezt hogy, és talán egy apró lépéssel közelebb vagyunk a miérthez is - vagyis: jó ez a chip, pont. Ha kezdő lennék, simán lemaradnék itt, lefitymálva tekintenék a nívós high-endre, amit innen nézve parasztvakításnak és fölösleges pénznyelőnek titulálnék. Meg kell mondani, őszintén a tükörbe nézve, hogy van mihez felzárkózni és felkötni a gatyát az alapszintű hifinek. Még akkor is, ha egy normálisan megépített erősítő tudja mindazt, amiről itt is szó van. A Dayton DTA-1 persze semmilyen szinten nem fogja megingatni a high-endet mint olyat, mert a t-amp a piacnak nem azt a részét piszkálja a maga teljesítményével, mint mondjuk a Naim. Recomended. És kurriózum a javából.

Tejszínhab van az Ő tetején...

A számomra ismeretlen gyártó - S.M.S.L - TA 2020-as chipre épülő mini t-ampja. Az adatlap szerint minőségi alkatrészek, pofás kis alumínium ház, jó minőségű kapcsoló, finoman futó ALPS potméter, aranyozott csatlakozók, szóval adnak a kinézetre és a dizájnra is, sőt még a látszat sem csal. A kék fény itt is adott, de legalább szolidan, a potméter körüli sávban, mint valami sziréna. (Tulajdonosa felhívta a figyelmem, hogy ebben is ugyanaz a lézerágyú van, de egy réteg festékkel tompította a led fényét - jó ötlet) Mivel az erősítőhöz járt egy IC kábel is, amit nem mertem kihúzni (később már ki mertem), azzal együtt minősítem. Szellős hang, kifejezetten jól tagolt, nyugodt, és valamennyire izgalmas. A legjobb felbontás, tiszta és nyílt, de sajnos ezzel együtt kiabál is.

(Ami ebből számomra tanulság: a prémium alaktrészek hatására érdekes módon a magas hangok kerülnek túlsúlyba) A d-osztály torzítása itt a legkevésbé érzékelhető, de ettől még pár perc múlva pontosan kihallani. Jól szól, ami az előzőek tekintetében is dicséret, de a csövesekhez képest színtelen, a zene egésze egészen máshogy épül fel, az apró részleteket, például egy trombitaakkordban a szinezést vagy az intonálást, lenyeli, mintha nem is lennének. Összesen talán ha 10 watt, de meg mertem kergetni, és nem bántam meg, bár hangosan kicsit jobban hallani a d-osztályú hangzás jellegzetességeit és elkezd magasba húzni. Mindenféle lemezzel kínoztam, nagyon nem bántott, szóval, ha választani kellene, ajánlom mindenki figyelmébe. Semmivel nem kerül többe, mint a többi és jól néz ki. Best buy**.

Igazság szerint ebből a mezőnyből a Dayton DTA-100a a legjobb, de abban más Tripath chip dolgozik, és külön posztot is szenteltem neki.

*A S.M.S.L teszthez kölcsönkapott erősítőért köszönettel tartozom Istvánnak. Köszönöm! 

**Sok helyen írják, hogy a chip abszolúlt fázist fordít, szóval akkor járunk el helyesen, ha mi is fordítva kötjük be. Érdemes megpróbálni, nekem annyira nem volt feltűnő, de kétségtelenül hallható változást okozott.