Figyelem mostanában, hogy mi történik a blue note-nál és bevallom, nagyon tetszik.

Egyrészt van a régi és jól megszokott irányvonaluk, azaz adjunk ki jazzt, lehetőleg sokat és jót, aztán meg van az, hogy frissítsük a portfóliót és a régi bevált nevek újabb albumain kívülre tekintve is tegyünk le valamit az asztalra. Ilyen volt a Roots nyomdokain haladó akusztikus hiphop Robert Glasper Experiment, majd Ambrose Akinmusire kísérletező és határokat feszegető lemeze, most meg José James, aki egy igen kellemes orgánumú fiatal énekes.

A While you were sleeping irányvonalát tekintve ugyan a rockosabb hangvételű darabokat tartja önmaga számára követendőnek, lévén James mostanában jött rá, hogy Ő tulajdonképpen a tinédzserkorában hallgatott Nirvana és Radiohead irányvonalat szeretné követni. Így a torzított gitár kitűntetett szerepet kapott a legfrissebb lemezén. Mondjuk azt, hogy majdnem így van, bár ettól ez a lemez még így is soul-jazz, ahogy a végeredmény is egy nagyon könnyen hallgatható, olykor egyszerű beateken gördülő, kicsit poposabb lemez lett. Ami szerintem nem baj, mert José James nagyon jó érzékkel dolgozta fel, írta bele, vagy éppen használta fel dalaiban gyerekkorának kedvenc klasszikusait. A While you were sleeping korántsem tökéletes, túl sok vizet sem fog felkavarni, de kellemes hallgatnivaló, amit csak ajánlani tudok. És külön jó, hogy szinte végig akusztikus a hangszerelés. 

A mélysötét hangú Alba Hyseni három évvel ezelőtti Inner_Mission című lemeze a magyar zenei élet egyik nagy eseménye volt. A mostanában sokat koncertező énekesnő azonban két hete egy újabb projectben tűnt fel. A közelebbről meg nem határozott The Buckhingam Project kellemes electro-popos darabját ideillesztem. A Moog énekesével, Szabó Tamással közösen szerzett dalnak két verziója is született, egy rádióbarát, kissé könnyedebb klub edit, illetve az „eredeti”, amelynek mélységeihez nagyon jól passzol Alba alsó regiszterekből előtörő hangja. A dal egyébként is az ellenpontokra épül, a sötétség és az alapvetően könnyedebb dallam olvad össze, oldódik fel egymásban. Reméljük, hogy az egyszeri közreműködésből további dalok születnek majd, illetve én a részemről már várom Alba új lemezét is, ami várhatóan 2015-ben realizálódik. Addig pedig hallgassuk ezt.

Az ecm-nél mint tudjuk sohasem ál meg az élet. Egy ideje már az egyetlen olyan kiadóvá vált az életemben, amit mindig örömmel várok, hatalmas portfóliójuk korábbi darabjaiból is szívesen válogatok, fedezek fel újabb és újabb csodákat. A legfrissebb megjelenések közül Stefano Bollani új lemezét (Joy In Spite Of Everything) szemeltem ki, és nem csak azért, mert játszik rajta Bill Frisell is, akinek én ugyanúgy nagy rajongója vagyok, mint Bollani. Hanem azért is, mert a zongorista új lemeze egy igen jól sikerült munka. Most írhatnám, hogy a tipikus ecm hangzás, azaz: simogató jazz, gondolatokkal és érzésekkel mélyen átitatott, lassú szerzemények váltják a némileg pörgősebb darabokat.

Nagyon jó zenészek remekül felépített szólói, finom érzékiség, és mély zeneiség, ésatöbbi. A helyzet azonban akkor is az, hogy mindig találok bennük valamit, ami felvillanyoz. Vagy egy új hangulatot szinte tökéletesen kibontva, körüljárva, vagy az ezerszer megunt és mégis megunhatatlan trio-quartett hangzásban egy finom változtatást, vagy csupán egyetlen darabban egyetlen – ám annál tökéletesebb szólót. Vagy ami még jellemző az ecm-nél megjelenő lemezekre: olyan szerzői alkotások a szó nemesebb értelmében, ahol nem is a különálló tételek, hanem az összhang mond valami újat, magasabb rendűt. Nekem az ecm nem csak zene, hanem egyben egy élő, organikus dolog, ami pont azáltal lesz több, hogy mindig művészetként kezelik, és nem csupán lemezek sorának. Ez a mentalitás még a gyengébb anyagokon is átüt.

Egyébként mivel a New Series-re keresztelt, többségében kortárs szerzők alkotásait megjelentető sorozatuk éppen harminc éves, 30%- kedvezményt nyújtanak 30 lemezből. Amelyek közül ideillesztek egyet, aztán mindenki döntse el, hogy érdemes-e megvenni. Nekem most magasan ez a lemez a kedvencem.

Sokat írtam már az auxiliary kiadóról. Még nyáron jelent meg egy gyűjteményes lemezen a podcastjeiken hallható, eddig kizárólag digitálisan elérhető néhány zenéjük. A mélyebb, trendektől üdítően távoli elektronika szerintem mindig jó, ez a tíz track meg különösen. Mondjuk úgy, hogy a kiadó jól ismert világa köszön vissza, újragondolják, szétszedik, majd összerakják, amit eddig csináltak. Vannak rajta feszesebb és vannak sötétebb zenék, de a kellemes középtempó dominál. Aki ismerkedik ezzel a hangzással annak ideális, az olyan ősrégi rajongóknak, meg mint amilyen én vagyok, kötelező darab.