Erős versenyző - TJ Full Music 2A3/n

A TJ Full Musicról már jó pár éve írtam. Akkor még csak ismerkedési fázisban tartottunk és a netről bogarásztam az infókat, hogy egy posztot össze tudjak hozni.

Történt aztán, hogy a PSVANE kihozta ezt a 300B típust, ami annyira bejött a meghallgatáson, hogy kíváncsi lettem egy olyanra, amit én is ki tudok próbálni a saját rendszeremben. Az a PSVANE és ez a Full Music hasonló belső felépítésű, abban bíztam, hogy cikkünk tárgya - TJ 2A3/n - is ugyanezeket az auditív jeleket mutatja majd; számomra a dinamika és az erőteljes megszólalás mindig is fontos volt. Persze a “történt” szóban van sok más tartalom is, sőt nem is csak én vagyok benne, de ezt megpróbálom kicsit részletesebben kifejteni.

Az, hogy miért jött szóba a PSVANE, két oka is van. Az egyik, hogy Western Electric replica széria után kihozták az ACME márkanevű csöveiket, aminek következtében a WE replikák máshová lettek pozícionálva, így az áruk is változott. A másik pedig a korábban már emlegetett 300B, ugyanis sok csőgyártó készít 2A3-asított 300B-ket, hiszen a két cső közötti különbség a feszültségben jelentkezik, míg az egyik 5, addig a másik 2,5 voltos. Ez a TJ is kvázi 300B, ami nem csak a kinézetén, de a hangján is hallatszik, illetve sokban hasonlít a 300B-kre, de mégsem az. Fura egy helyzet ez, de ha végigolvassátok, talán kiderül a miért is. 

Szóval mint minden csöves erősítő hallgatónak két lehetőségem volt, már ami az öregedést és a csövek elhasználódását illeti. Három év aktív használat után vagy kipróbálok valami újat, vagy veszem a jól bevált típust és örülök annak, hogy most olcsóbban hozzájutok. (Kicsit gyanús volt az árkülönbözet, de erről majd később) Amúgy is szeretek a csövekkel vacakolni, kapóra jött, hogy kipróbálhatom a TJ-t is. Itt jegyezném meg, hogy a netes tesztekben a TJ-t többnyire a lágyabb vonalon tartották nyilván, ennek én az ellenkezőjét hallottam, ami azt mutatja, hogy vagy átdolgozták, vagy azt, hogy rossz teszteket olvastam.

Ez a példány korábban egy ezüst Vindicatorban muzsikált néhány órát, mielőtt hozzám került volna és egy egzotíkus típust váltott. Némi belső információból és az olvasóimtól tudom, hogy a kínaiak nem nagyon tudják az anódot megcsinálni, ezért ezeknek a típusoknak nagyon magas a bejáratódási idejük, aki tehát úgy tesztel, hogy pár perc vagy akár csak óra után kihúzza a csövet, nem fog hallani semmit, mert 200 óra minimum kell nekik.

Ez a cső nagyjából két hetet volt nálam, előtte nem sokat ment, szóval most jutottunk el a bejáratódási fázis végére, lehet értékelni. Még mielőtt megkaptam volna, előre szóltak, hogy nagyon más lesz, mint a mostani, erre készüljek. Jelentem, készültem. Nagypénteken kibringáztam a hazai Audio Note új bemutatótermébe – erről már ezer éve akarok írni, de sose jön össze és most sem fotóztam, tehát bukó a cikk – és egy piros színű nejlonszatyorba burkolva ott pihent a billiárdasztalon a csomagom, benne pár méter ezüstkábel meg a csövek.

Jó meleg volt, megizzadtam rendesen, és kicsit csalódott voltam, mert azt hittem, meg is tudom majd hallgatni. Aztán a kis rendszerre ráhallgattunk, hogy teljen az idő, én meg dél körül bedobtam a hátizsákba a cuccot, kissé mosolyogva, hogy van nálam majdnem egymillió forint, de ez az avatatlan szemlélőnek fel sem tűnne, csak egy szürke burkolatú kábelt látna meg a két dagi csövet rejtő dobozt, pukifóliába tekerve.

Szerencsére aznap szabad voltam minden tekintetben, így hazaérve rögtön be is dugtam a csöveket. Az első amit észrevettem, hogy a jobb oldali magasabb, mint a másik. Nocsak. A mérési papírok takkra azonos értéket mutatnak és hallhatóan sincs különbség. Illetve ekkor még nem volt.

Az első hangok kicsit furcsák voltak – keményen szólt, direkt volt, már-már agresszív. Az alsó fél oktáv viszont hiányzott. Az E-nek brutális a basszusa, néha sok is, itt most elvékonyodott, mondanám, hogy cincogott, de hát mélyhangról van szó, ez a kifejezés ide nem illik.

Viszont minden behúzódott középre. Hát, ez tényleg 300B, sóhajtottam és ebben volt némi csalódottság is, hiszen annó éppen azért választottam a 2A3-at, mert az nem volt középhangsúlyos. Tegyük hozzá, ezen a szinten. Merthogy a 300B elég hajtós hang, tud harapni, van lendülete – sokan azt mondják, hogy a 2A3 punnyadt hozzá képest, szerintem csak kiegyensúlyozottabb –, de középtől felfelé és lefelé elvékonyodik. Lehet ezt kompenzálni ezzel-azzal és akkor visszakapjuk, amit én most elveszítettem, de hát ugye nem az a cél, hogy kompenzáljak. Persze egy Meishuban ez nem okoz gondot, ahogy a nagyokban sem. Én viszont csak a szint 3-ban játszadozom, erre figyelnem kell.

Gondoltam, adok még neki időt, mert ugye a PSVANE is furcsa volt elsőre, aztán meg hogy megszerettem. Egy hét múlva viszont érdekes dolog történt: elkezdett a jobb oldal egyre hangsúlyosabbá válni. Letekertem a bal sávot a balance gombbal, és szinte semmi nem változott, ugyanez a másik oldalon: szinte teljesen eltűnt a zene.

És hullámzott is a hangja. Főként az alsó tartomány. Na ez elég fura volt. Az előbb még hallottam a bőgöt, most hova lett? Ebből egyértelműen kiderült, hogy a bejáratódás még messze van. És addig ez lesz. Nem is nagyon sikerült figyelnem, amihez „kapóra jött” a szokásos az időhiányból és a stresszből, valamint a túledzésből fakadó kimerültségem.

(A másik őrület ugye, ami hobbivá lépett elő, a futás, amihez most hozzájött a bringa mint keresztedzés, és ez a kombó elég gyilkosra sikerült. Kitaláltam, hogy milyen frankó lesz betekerni a melóba meg vissza azokon a napokon, amikor nem én viszem a gyereket. A nyolcadik és Hűvösvölgy 16km oda-vissza, a végén egy brutál emelkedővel. Na mindegy, nem erről van szó).

Hajtogattam azért a TJ-ket, ha már itt van, ilyen könnyen nem adjuk fel. Idővel szépen kisimult és a basszus is kezdett megjönni. Ami viszont fontos, hogy egyre finomodott, de mindezt úgy, hogy az élénkségéből nem veszített. Adrenalinból volt rendesen, és egy hét után az élesség és a harsányság teljesen lekopott, megszelidült, mint a betört vadló. Hajtani viszont még mindig kellett, vagy inkább csak szerette, amit én most speciel bántam, mert este volt időm csak hallgatni, akkor meg nem lehet.

Szóval kellett neki két hét, mire „bemelegedett”, addigra azért kiderült néhány dolog. Például az, hogy mégsem 300B, mert nem tud keményen szólni, és ez jó. A középsávja viszont elképőesztően gazdag – ez talán a legnagyobb előnye, de mindezt úgy tudja, hogy nem hívja fel a figyelmet rá. Kicsit mint az ezüst kábelek, egész más minőségben van meg ugyanaz, mint a rézzel.

Akinek eddig a 2A3-mal az volt a baja, hogy a egysíkúan szólnak, annak van egy alternatívája, ahol a jellemzően 300B-s tulajdonságok kerülnek előtérbe. Egyébként nekem ez speciel tetszett, és ha hifizni akartam volna, ahogy nem, akkor azt is kiemelném, hogy a „tere” nagyon szép, ami inkább azt jelenti, hogy nagyon szellősen, levegősen szól.

A PSVANE WE replika sokkal húsosabb hangot tud, ez a TJ szikárabb; a két cső zeneisége is egészen más. A TJ inkább stúdiósabb vonal, sok részlettel, élénk, de nem annyira színes megszólalással. A dinamikája és az „ereje” – 2A3-ról beszélünk – fölényes, áradó, természetes hangja van, de hangsúlyosan a középsávra koncentrál. A PSVANE ehhez képest melegebb, bársonyosabb hang, ami olykor hajlamos kicsit jobban dorombolni, mint az megszokott, vagy elvárható. A PSVANE-nak a szíve nagy, a TJ-nek meg az esze vág. Ugyanazon a zenén egészen máshogy szólnak, de nagy kilengések nincsenek. A PSVANE-t kicsit könnyebb illeszteni toleránsabb a környezettel, a TJ azért domináns, uralja a hangképet.

A komolyabb rendszerekben szerintem a PSVANE jobban ki tudja futni magát, mert a felbontás növekedésével a finomságok is jobban érvényesülnek és ami az olcsó rendszeren lekerekítésnek tűnik, az ott inkább zeneibben hat. Magyarul: a mikrodinamika nem fog az előtérbe nyomulni, nem lesz rossz értelemben hifis hang. A TJ viszont a közepes rendszereken többet mutat, mert a középsávban nagyon sok zenei információ van, amiben nagyon jó.

(Érdekes, hogy nekem pont ilyen rendszerem van, de mégis a PSVANE felé húztam, holott az eszemmel tudtam, hogy a TJ jobb vétel, mert árban kb ugyanaz és megoldja az E dús basszus gondját is. Ugyanakkor rá kellett jöjjek, hogy a PSVANE annyira beleégett a fülembe, hogy mindent ahhoz viszonyítok.)

A TJ interpretáció tekintetében a lendülettel oldja meg a dolgot. Nem akarsz elmerülni benne, mert a technikán fennakadsz. Gould a PSVANE-on keresztül is Gould, csak ott inkább azon agyalsz, hogy mennyire gazdag az interpretáció, mennyi szín, élet van benne, míg a TJ-n meg azon, hogy elvileg egy embernek tíz ujja van, de most mégis úgy tűnik, mintha 20 lenne. Az elektronikának és a rocknak, főleg a torzítós gitárnak iszonyú jól áll a TJ hajtása és energiája. A középhangerő fölött a PSVANE olykor már erölködik, ott a TJ addig meg se nyekken, sőt még kéri a kakaót.

És hangosan lesz érces, vagy kiabálós, egyszerűen csak rádrúgja az ajtót, és leszakítja az arcod. A modern elektronikán eszményien szólt, a metál is elkezdett nagyon durván harapni, igazi düh szakadt ki a hangszórókból. A PSVANE itt indokolatlanul finomkodott, és lekerekítette az egészet. Paradox módon egyébként a TJ a „hifisebb” hang, mert a hangárnyalatokat jobban szétválasztja, ami nem tudom, hogy előny-e vagy hátrány, de a PSVANE kompaktabb, jobban egyben van.

A TJ néha megszalad és hajlamos a nagy hangtömegekből lenyelni az alsó oktávok történéseit. Viszont, amit tud, azt nagyon szépen tudja. És tud "sok" is lenni, ami a PSVANE soha, ott a kellő távolság és az "udvariasság" mindig megmarad. A PSVANE a spiritiszta a csapatból, aki hajlamos a horoszkópot is komolyan venni, a TJ pedig a realista, aki a tényekkel operál. 

Akinek a csöves hangzás elsősorban a lágyságot jelenti, annak nem a TJ lesz a favoritja, aki viszont szereti, ha van ereje és energiája a hangnak, annak be fog jönni.

Nem tudom mit csinál mostanában a kínaiak, mert az áraik egészen furcsán alakulnak, de a TJ egy ideje elkezdett terjedni és megerősödött a reputációja. Olyannyira, hogy a komolyabb csöveikért kisebb vagyont kérnek. 6-800 dollár egy pár, ami már szép summa egy pár csőért. Ez a belépő szint náluk és így elég meggyőző, ami azt illeti, ezt el kell ismernem.

Én még gondolkozok, mi legyen, mert a PSVANE ACME sem annyira vészes, és az a cső, amit most használok elég komoly árcsökkenésen ment keresztül. Ettől függetlenül a TJ Full Music is elég szimpatikus és megvan benne a potenciál is. Még akkor is, ha ez a potenciál kissé távolabb esik attól, amit megszoktam. Persze néha nem árt kilépni a komfortzónából. Én amúgy is hajlamos vagyok beásni magam jó mély lyukakba, és onnan kinézve csodálkozni a világ történésein. Igazság szerint mindkettő kéne, de ezt indokolatlan luxusnak érzem, és ennyi felesleges pénzem nincs. A modern társadalom amúgy is túlfogyaszt mindent, megpróbálok jó példával járni a többiek előtt.(Az új bringa érkezésével a réginek mennie kellett - this is Sparta!) 

Néha nehéz jó lezárást találni egy ilyen posztnak, most sincs ez másként, szóval akkor legyen a biztonsági pálya: ajánlásomat megspórolni most se fogom. Majd még ki kell találjam, hogy a recommended címkét milyen formában fogom megtervezni és ráfotosoppolni a képekre. És akkor elmondhatom, leírhatom, hogy végre igazi hifi oldal lettem, rendes tesztekkel.