Mondják, hogy a csöves erősítők között a legnagyobb reputációja a triódás erősítőknek van. Nem véletlenül, az audió rövid története során ezeknek az erősítőknek lett a legtöbb híve. Igen, ez a jó szó, híve és nem rajongója, mert a kettőnek nincs sok köze egymáshoz.

Addig is amíg a Krizsóval készült interjút írásos formába öntöm, itt egy újabb vendégposzt, ismét egy kevésbé ismert angol márkáról. Ezúttal Graham Slee, avagy GSP Audio, amelynek egyik ismert és elismert phonoját Péter barátom nagy megelégedéssel hallgatja otthon. A poszt több szempontból is érdekes, ugyanis a végfokok, amikről alant szó lesz, egészen frissek, nem hinném, hogy bárki hallotta volna ezeket itthon rajta és ismerősein kívül, éppen ezért kértem én is segítségét.   

Mielőtt a Krizsóval készült interjút kitenném, előtte egy szintén kuriózum írást közölnék. Ezt a szöveget Swinn nicknéven (törzs)kommentelőm írta (Sokat köszönhetek neki, jó párszor javított és egészített ki, hogy a posztjaim kerekebbek legyenek ). Nekem nagyon tetszik az írás. Mielőtt olvastam volna, szinte semmit nem tudtam erről az angol márkáról, miután olvastam, szinte mindent megtudtam róla. Ajánlom mindenki figyelmébe, mind a szöveget, mind a Royd termékeket. 

Az ide Hifi és Házimozi show-ról direkt nem írtam semmi beharangozót, egyrészt annyit írtam már a többiről, másrészt meg unom már az állandó összehasonlítást, hogy: jaj, bezzeg milyen volt a régi high-end show! Az volt aztán az igazi! Mert? Ott is szobákban lehetett meghallgatni különböző rendszereket, meg itt is. Az ott kiállított márkák egy része most is kint van. Jaj, de neeeeem, mert az...az olyan más volt. Azon is ott voltam, szinte mindegyiken, nem volt más. 

This is the begining of a...

Emlékszem, valamikor még a kétezres évek elején, amikor a hírleveleket még postán küldték, a L’auditeur szervezet nyílt hétvégéket. Az ilyen hétvégen általában egy csinos hostess lány nyitott ajtót – ez sajnos már nem divat –, és több rendszert is meg lehetett hallgatni, sőt, lemezt is vehettünk magunknak jó sok pénzért.

Olvasom, hogy megjelent a "legújabb" Bang & Olufsen aktív hangfal és médialejátszó. Nem mintha a többi készülékük frissítését követtem volna, de ennek a terméknek már annyira nincs hangfal, vagy zenelejátszó kinézete, hogy megakadt a szemem rajta.

Én ugyan nagyon nem szeretek nosztalgiázni, inkább a jelenben élnék, ha hagynának. De mivel sok ötletet kapok a kommentelőimtől és a kérdés-válasz most szokatlanul erősen indította el bennem az emlékezést, legyen akkor hát egy ilyen is, nosztalgiától csöpögő: „ó az édes ifjúság hamvas pírja a hifin”, vagy valami hasonló. Vagy még nyálasabban: „vallomás a kezdetekről”, avagy honnan indultam?

Kábelt tesztelni nem túl nagy élmény, még akkor sem, ha a rendszerben hallható hatása egyértelmű hangminőség javulás.

Előre bocsátom, hogy ez a poszt némileg személyes lesz, senki ne mondja, hogy nem szóltam. 

Mire nem jó? - fordíthatnánk meg a kérdést. A következőekben nekem csak mint moderátornak kell megnyilatkoznom, a lényeget ugyanis elmondták helyettem mások.