Amikor egy cég elkészíti a termékei közül a legjobbat, vagy az annak szánt legjobbat, többnyire a hangzásról alkotott elképzeléseinek esszenciáját jeleníti meg.

Csütörtökön volt a zene ünnepe. Ez a cikk a blog tisztelgése a nemrég elhunyt híres énekes emléke előtt a zene ünnepe alkalmából. 

Ahogy nézem a jelenlegi trendeket, nagyon úgy tűnik, hogy a zenehallgató láncban gondolkozóknak, annak a kisebbségnek, akik egyáltalán válogatnak - vagy azért, mert megtehetik, vagy azért, mert igényük van rá, esetleg meggyőződés vezeti őket -, a legfőbb komponens a forrás és az erősítő közötti „fekete doboz”, a dac.

Időről-időre írok valamennyit zenéről, bár ezen az oldalon ez érdekli a legkevésbé az olvasókat. Azt nem tudom, hogy az ízlésemmel van-e baj, vagy csak nem erre számítanak, de azért neki-neki futok, hátha akad néhány olyan lemez, ami felkelti valaki érdeklődését.

A hálózati tápellátásnak irodalma van. Kezdve onnan, hogy az ember lecseréli a kincstári 300 Ft-os hálózati kábelét egy jobbra, egészen odáig, hogy különálló, dedikált hálózati ellátást épít ki a hifi rendszerének, amelynek ugyanolyan fontos része a villanyóra, mint a villásdugó.

Régi és kedvenc témám a hifi sajtó. Na meg a körülötte rendre felhabzó (ál)viták.

Van egy lemez, amelynek az a címe, hogy Amíg a város alszik. Ez nekem annyira tetszik, hogy minden éjjel, esetleg hajnalban, amikor valamilyen program után hazafelé ballagok, eszembe jut.

Ez a hét különösen sűrűnek ígérkezik az aktív koncertlátogatóknak, még úgy is, hogy a fele már elment.

A hazai hifi életben kevés olyan ember van, aki a kezdetektől (az első HFM 1979-es), vagy még inkább a hobbi születése óta jelen van és aktív. Ilyen ember Vass-Andrási György, vagy, ahogy mindenki ismeri: Gyuri bácsi, aki egyszemélyben a hivatalos Audio Note szerviz és az egyik legtapasztaltabb audiofil, a saját készítésű légcsapágyas lemezjátszójáról nem beszélve.

Idén április 21, 22-én zajlik a fizikia formátumokra izgulók, független lemezboltok napja, a Record Store Day.