A mai nap mérföldkő. Végleg leszámoltam azzal az ortodox hifista nézetemmel, miszerint a számítógépen tárolt zenét (jellemzően FLAC) nem lehet méltó minőségben megszólaltatni, legalábbis egy bérből és fizetésből élő polgárnak.*

Ezt a szerkesztetlen gondolatok formájában megírt cikket e-mailben kaptam egy kereskedőtől, aki rendszeresen olvasta a bejegyzéseimet.

Régi dilemmám az aranyköpés: miszerint a hifista lemezgyűjteménye sokkal többet ér, mint a készülékei.

Átlagos péntek délután. A szobában két rendszer. Egy kis, kompakt hangfal, amelynek gyártása már félig megszűnt. 

Mit csinál az egyszeri hifista, ha rájött, hogy a továbblépéshez sok pénzre van szüksége?

Az Audio Innovations Ltd. "igazi" korszaka a nyolcvanas évek közepétől kezdődött és a kilencvenes évek elejéig tartott. Mint kizárólag elektroncsöves elektronikákkal* foglalkozó cég, igyekezett az audio világába oly módon nyomot hagyni, amely inkább a hangminőséghez kötötte, és mondjuk nem a megjelenéshez.

Nem is igazi hifista az, akinek nincs lemezjátszója. Vagy valaha már volt. A lemezjátszóval együtt járó nyűgöt hajlamosak vagyunk gyorsan elfelejteni, még akkor is, ha a hangminőség javulást megőrizzük az emlékezetünkben.

A csöves erősítők egyik legnagyobb hátránya, hogy öregednek. Az elektroncső sajnos nem szilíciumkristályból van, így élettartama véges. Néhány ezer üzemóra után működése láthatóan és hallhatóan is csökken, szép fénye halvány derengéssé, tiszta hangzása elmosódottá válik.

A felültöltős Rega Planet cd játszónál volt egy optikai érzékcsalódás, hogy míg az első verzió ránézésre műanyagnak tűnt, valójában alumínium ötvözetből készült, addig a későbbi típusok burkolata megszólalásig fémhatású volt, ennek ellenére fröccsöntött műanyag korpuszba csomagolták őket. Hát valami ilyesmi történt most is.

Annyit írtam már kábelekről. Nem egy kellemes dolog, főként, ha az ember abban a helyzetben van, hogy az átlagnál drágább terméket van lehetősége megismerni, ami már eleve ezotéria.