2018.már.21.
Írta: Audiolife 6 komment

A legdrágább lemezem

szemzo-768x432.jpgMostanában, hogy a vinyl megint divat, egyre több olyan interjú van, amit a lemezgyűjtőkkel készítenek. Mert hát milyen érdekes, hogy ők megveszik a lemezeket, amikor a zene egyébként ingyen van.

Tovább
Címkék: zene, vélemény, lemezek

Formabontó Sparkler cd játszó

s507_large.jpgMár elég régóta követem a 47Laboratory szárnyai alól kibújt japán Sparkler Audio dolgait, de csak vágyakozva, hiszen európában egyelőre nincs forgalmazója, így nem sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm velük. 

Tervben volt, hogy a kis 5 wattos integrált erősítőjét majd egyszer megrendelem, de hát mindig volt helyette minden más, amire elment a büdzsé. Most viszont előjött valamivel, ami nálam nagyon betalált, és így a motiváció is megnövekedett, hogy valahogy felvegyem vele a kapcsolatot.

Tshukahara az utóbbi időben amúgy is átdolgozta a dolgait, elhagyva a kisipari dizájnt, valami teljesen egyedi felé vette az irányt. A szimplán csak jegyzefüzetnek keresztelt cd futóműnek és cd játszónak szabott új ruhát, ami szerintem az utóbbi tíz év legjobban sikerült cd pörgetője.

Az én szemem többnyire nem áll rá a skandináv bútor-dizjánra, amiben minden jó sarkos és szürke, vagy szürkés barna, és ki kell írtani hozzá egy komplett nyírfa erdőt, de ez betalált. A krómot sem bírom, a fa oldallaptól meg nem lesz valami dizájnos. 

sparkle-06.jpgAmúgy a cd-játszónak Tsukahara az s507 volume 2 nevet adta, és a japánban elterjedt Moleskin határidőnapló mérete miatt kapta a Notebook álnevet. Ha már könyvek, akkor Tsukahara szerint a tápegysége meg Biblia méretű. Nos, szerintem mint sintoista japán, nem sokat olvashatta a Bibliát, mert az sokkal nagyobb, de apróságokon nem akadunk fenn. Vagy az is lehet, hogy a kép csalóka, de nem hinném, mert kb egy cd lemeznyi szélességű.  Amúgy ez a cd játszó engem leginkább egy demagnetizálóra emlékeztet, de ez nem gátol meg abban, hogy akarjak magamnak egy ilyet.

A külső burkolat egyébként rozsdamentes acél, amin két plexi dísz adja meg az egyedi formát. Letisztult, egyszerű és megvan benne az a funkciót előtérbe helyező minimalizmus, ami az én szívemnek annyira kedves. Mindazonáltal jól esik ránézni. Ha audio tervező lennék, a fél karomat odaadnám ezért a dizájnért, ami üdítő kivétel a sok műanyag fekete egyendoboz mellett.  

A hangjáról egyelőre nincsenek információim, az ára viszont abszolúlt megfizethető. Ha nem kellene idáig utaztatni, plusz leróni a vámot is, egy középkategóriás hifivel van versenyben. Ha esetleg valaki beleugrik, szóljon nyugodtan, én is nagyon kiváncsi vagyok rá. Addig meg nézegetem és gyönyörködve sóhajtozok.

Laurie Anderson - Kronos Quartet: Landfall

laurie_anderson.jpgLaurie Anderson 70 éves. Idén februárban jelentkezik új lemezzel, amelynek Landfall a címe. A világ egyik leghíresebb vonós hegedű quartetjével, a Kronos Quartet-tel vette el az anyagot, amelynek a középpontjában a Sandy hurricán áll, és amely végigtarolta New Yorkot.

Anderson mindig is koncepciókban gondolkozott, ez most sincs másként. Néhány éve, amikor itt volt és fellépett a MüPa-ban az új műsorával, abban reménykedtem, hogy megint két napos lesz, és mindkét napon ott lehetek, nem törődve azzal, hogy ugyanazok a dalok fognak elhangzani. Nem volt szerencsém, csak egy napon lépett fel. A koncert után elszótlanodva ballagtam a kettes villamoshoz, és még hetekkel később is mozgott, alakult bennem, mindaz, amit akkor hallottam. 

Laurie Anderson: Life on a String című lemezét először a nyugati-téri MCD zeneáruházban fedeztem fel Eminem első lemeze mellett; egy húsz cd-s Pioneer cd játszóból szólt, mellette a falon a borító, ahol az újdonságokat lehetett meghallgatni. Kb akkor is ugyanazt a hatást gyakorolta rám, mint pár éve a koncertje, és minden alkalommal, amikor valamelyik lemezét hallgatom.

Az iker tornyok leomlása után felvett, Live in Town Hall, New York City szerintem a legjobb lemezem, amit nagyon nagy becsben tartok. Gondolom, az nem lep meg senkit, ha előjövök a vallomásommal, miszerint Anderson szerintem a világ 10 legjobb művésze között van.

Direkt nem zenészt írtam, mert Laurie Anderson lemezei mindig többek, mint szimpla lemezek. Sokkal inkább komplex művészi alkotások, ahol a történetmesélésen, magán a történeten, a kitalált karaktereken, vagyis inkább azok gondolatain, megélt, átélt és újra felelevenített élet-eseményein van a hangsúly. És akkor ezen felül van a zene, Anderson hangja, plusz a hegedű, és mindez külön, majd mindez egyben, olyan egységben, amelynek megalkotása csak a legnagyobbakéhoz mérhető.

landfallbam2.jpgAmikor a lemezeit hallgatom, az az érzésem, hogy Anderson tökéletesen tudja, érzi és közvetíti is éppen azt, és csak azt, amit érzek és gondolok a világról. Ilyet József Attila, Hamvas és Ottlik Géza tud például. Vagy Dante. Vagy Salinger. Vagy Bowie. Szóval a legnagyobbak. De Anderson mindezt pluszban úgy tudja, hogy sohasem fáj és sohasem sajog, hanem - mindennek ellenére - felemelő és katartikus, még akkor is, ha tulajdonképpen tragikus.

"Dalainak" elementáris ereje, és a dolgok legmélyéig hatoló humora van. Amikor először meghallja az ember, azt gondolja, hogy Anderson egyszerűen csak elmondja, hogy mi van, a hangkollázsnak, szimpla háttérnek ható zene fölött. Aztán rájön, hogy az egyszerűség mögött nagyon is bonyolult dolgok vannak, amelyek mind stilárisan, mind zeneileg a végtelenségig pontosak, ki vannak dolgozva, de legfőképpen át vannak gondolva.

Mindezt úgy, hogy Anderson sohasem csinálja kétszer ugyanazt, egy igazi újító, nagyon sok gépet, különleges hangszert és módszert használ a lemezein - a zenei stílusok között avantgardnak van titulálva, de ez nem zárja ki, hogy mélyen konzervatív legyen - már, ami a történetmesélést és a dalstruktúrát illeti, és sokat merít a hagyományból is.

anderson.jpgAnderson világa megbonthatatlan, teljes, kompakt és egy az egyben lefordítható a valóságra. Nekem az a benyomásom, hogy egy ideje már csak utópiákat ír, feltehetően az új lemeze is az lesz. Abban reménykedem, hogy talán lesz turné is, és talán eljut ide is. Ha nem, az sem baj, a lemez kárpótolni fog mindenért. Az üzenet átjön, akkor is, ha nem élek ott, és akkor is, ha a világ ezen a felén nincsenek hurrikánok.

A lemez egyébként február 16-án fog megjelenni hivatalosan - lesz belőle dupla vinyl is. Nyilván kint hozzá lehetne jutni még mindenféle extrához is, de azokból ide sajnos már nem fog eljutni semmi.

Címkék: zene, vélemény, lemezek

Om Unit - Self

om_unit-01.jpgJim Coles, alias Om Unit, amellett, hogy az egyik legelismertebb név az elektronikus zene basszusnehéz köreiben, nagyon termékeny is. Én elég szorosan követem a munkásságát, és nyugodtan állíthatom, hogy csak remixeiből van pár tucat egy évben.

Coles szinte minden stílusban írt már zenét, vagy ha nem, akkor legalább egy remixet. Eredetileg hip hoppal indult DJ 2Tall néven. Az sem volt gyenge, de igazán a drum and bass és ennek különféle formái - egészen a sima elektronikáig szétcsúsztatott zenéig - az Ö igazi terepe.

A Self című második szóló albuma nem rég jött ki, én már nagyon vártam és nem is kellett csalódnom. Azt mindenhol megemlítik, hogy a Cosmic Bridge, ami egyébként a saját kiadója, berkein belül jött ki a lemez, nem tudom, ez miért fontos, de mindegy. Mintha bármit is jelentene. A Self ott folytatja, ahol az előző lemezen Coles abbahagyta, sok minden tehát nem változott, ugyanolyan minőségi és jellegzetes hangzású zenéket kapunk, mint amit eddig megszokhattunk.

omunit.jpgOm Unit sohasem volt túlságosan absztrakt, mindig megmaradt dallamosnak, azon belül is kedveli a csilingelő hangmintákat. Nagyon jók az ütemek, hihetetlen dobokat ír és a zenéi szerkezete is nagyon erős, nincs bennük semmi művi, minden a helyén van. Tudom, hogy béna szó, de nagyon organikus a hangzás. És Coles arra is odafigyel, hogy a lemezek ne legyenek túlvezérelve, parádés a maszter, bitang jól szólnak a dolgai.

Sokadszori hallgatásra is mindig találok benne valami újat, valami izgalmasat. És akárhol kezdem el hallgatni, azonnal beránt, és visz magával. Csak ajánlani tudom. 

A lentebbi videóban Coles a tíz kedvenc lemezéről beszél:

Végigböngésztem a legtöbb év végi, ún. "Legjobb Lemezek" listákat. Egyiken sem volt rajta. Szomorú hír. Már csak ezért is érdemes volt ide kitennem. Természetesen a lemezből létezik vinyl is, én azt javaslom.

Címkék: zene, vélemény

Shindo Laboratory Magyarországon

shindo.jpgHiába vagyok ebbe a dologban, amit úgy általában hifinek hívnak, már jó pár éve, mindig érnek meglepetések. 

Ezek persze véletlenek, vagy a céltalan, olykor célzott keresés eredményei. Legutóbb is kerestem valamit, majd kíváncsiságból ráklikkeltem egy szimpatikus szélessávú dobozt hirdető bannerre, és persze meglepődtem, amikor a Cube Audio weblapján szembe jött velem, hogy a speciális motorokkal szerelt dobozoknak van magyar forgalmazója. Még jobban meglepődtem, amikor felmentem az audioartistry oldalára, ugyanis egyből a Shindo Erősítők jelentek meg. (Az oldal egyik pontja egyelőre feltöltés alatt van, gondolom, nem rég indultak) 

Nem akarok szkeptikusnak tűnni, de egyet adtam volna tíz ellenében, hogy ilyen soha nem lesz itthon. Végigpörgettem a kínálatot, és van itt minden, ami jó. Úgy is mondhatnám, pazar. A Sugdent szerintem sokan ismeritek, az A21-ről én is írtam. De ahogy nézem, Nelson Pass fémjelezte First Watt is náluk van.

shindo-01.jpgA Shindot sem kell bemutatni. Kondo halála óta jelenleg a legismertebb és az egyik legelismertebb japán  brand. A komolyabb, angol nyelvű tesztoldalak és hifivel foglalkozó site-ok írói közül is jó párnak ilyen van. Például Art Dudley, amikor éppen nem a nyulakat tenyészt, akkor Shindo erősítőket hallgat. A csöves high-end egyik ún. Legendás Neve, 1977 óta gyárt kizárólag csöves elektronikát, ez alatt erősítőket kell érteni.

De ott van Náluk az analog vonalon a Pearaudio is, amely ugye Tom Flecher és Peter Mezek közreműködéséből jött létre. Illetve a mostanában nagyon elismert, megtört kályha csőre hasonlító indiai Rethm is. 

Valakinek esetleg van bővebb információja? Bátran osszátok meg velem, számomra teljesen ismeretlen az audioartistry mint forgalmazó.