Van az a vélemény, hogy egy márkán belül is különböző hangzásvilágok lehetnek. Én egyelőre nem sok olyan brandet ismerek, ahol különböznének a hangzáseszmény tekintetében az egyes termékek. Hacsak nem a tapasztalat mondatja velem.

Azt már korábban felfedeztem, hogy ha az ember a digitális korszakban ortodox módon közelít a hifihez, hamar eljut odáig, hogy kénytelen elsáncolnia magát néhány időtálló érvvel, én ráadásul elköteleződtem az analóg műsorforrások iránt, szóval mindenképpen kilógok a sorból.

A 12. Házimozi és Hifi Show-n, a hazai Audio Note forgalmazó meghívására Analog Voice 136-os szobájában Andy Whittle és Martin Grennal mutatták be a készülékeket. Kérdéseimre Andy, az Audio Note gyártásért és fejlesztésért felelős vezetője válaszolt. A mintegy 30 perces beszélgetés rövidített, írásos változatát osztanám meg az olvasókkal. Leginkább az Audio Note jelenlegi elképzeléseire és a jövőre koncentráltam. Az interjúból például az is kiderül, van-e az Audio Note-nak filozófiája, avagy nincs.

Hamarosan közeledik a novemberi Hifi show, az egyetlen olyan országos szintű rendezvény, amelyen a hifi és a high-end szakma, a forgalmazók, gyártók képviselik a termékeiket.

A high-endben már korábban is, a hifiben pedig az utóbbi években lettek igazán kelendőek a dac-ok, amelyek igen hamar az informatikai zenehallgatók kedvenceivé is váltak. Korántsem véletlenül egyébként. A digitális zenehallgatás folyamatának működéséből adódóan eleve digitálisan születnek a zenék, tárolásukra a számítestechnika kínálja a legjobb megoldásokat, ennek köszönhetően a hifi láncban igen fontos komponensé emelkedtek az eddig szürke eminenciásnak hitt átalakítók; sorra születnek az USB bemenettel felszerelt audiofil és high-end eszközök.

Az előző posztban röviden tekintettem át a DIY hifi alapvetéseit, tettem ezt annak a némiképp sovány tapasztalatnak birtokában, amelyet én szereztem mint amatőr, illetve amit eddig a profiknál elleshettem. A napokban azonban egy IKEA-s szatyorból és leharcolt törülközőből olyan készülék került a hifi terülj-terülj asztalomra, ami még engem, sokat megélt, és sokat látott hifistát is fejvakarásra késztetett.

Mint törzsvásárló, elég sokat járok a bemutató terembe, ebből kifolyóan sokat is kérdezek. Olykor nehezen eldönthető, hogy ez puszta kiváncsiság, vagy rossz szokás (gyengébb pillanataimban én az utóbbira szavazok), viszont informatív, mert legalább képben vagyok.

Minden high-end brand igyekszik a minőséget a külső borításban is megjeleníteni, ezért egy idő után felkeltik az érdeklődését a life-style rendszerek eladási statisztikái, a készülékek megjelenésének vonzalma a vásárlók szemében.

Azt szokták mondani, hogy a 2A3 trióda egyesíti magában a 300B-k finomságát és részletezőképességét a 211-esek erőteljes megszólalásával és nyers erejével. A 2A3-asokat nem olyan régóta ismerjük, valamikor a nyolcvanas évek elején kezdték el használni a japán underground hardcore hifisták, tőlük vették át a szemfüles gyártók és építették be az erősítőikbe.

Ott maradtuk el, hogy az ezüst IC-ket és hangfalkábeleket két részre osztottam. Kissé önellentmondóan az áruk alapján, mert azt gondolom, hogy ebben az esetben az ár elég jól tükrözi a minőséget, de mindenképpen korrelál egymással.