Vintage – (or not?) Avagy vegyünk-e régi hifi komponenseket?
Mindannyian mást értünk a régi fogalmán. Magam, közelítve az ötven felé*, a 30 évvel ezelőtti dolgokkal is közeli kapcsolatot ápolok, ezek még vastagon a relatív friss emlékeim között vannak.
A mezőny az első próbák után két részre szakadt: az ötből két magnó diszkvalifikálta magát a meghallgatásos tesztből, pusztán azért, mert nem voltak meghallgatható állapotban. Szigorúan véve egy harmadik sem, de őt azért bevettük. A teszt jellegét tekintve azonban roppant tanulságos a bukott magnókkal kezdeni – sztorijuk remélhetőleg nagyban hozzájárul az írás edukatív jellegéhez.
Remegett az ujjam a gomb felett egy darabig, de meggondoltam magam. Analógról írni – na, ez
Vajon mi lehet mostanában a hifi világ aktuális mémje? Ezen töprengtem minap, mert olyan nincs, hogy ne lenne valahol, valamelyik eldugott fórum legmélyebb bugyrában egy topic, ahol már megszületett a messiás, ahol már ismerik a jelenlegi Óriásölőt. Egész jól jönne most egy, gondoltam, olykor unalmas a csövek kellemes langymeleg árnyékában tengetni hétköznapjaimat, hátha belefutok valami izgalmasba.
Idén is megrendezésre került a világ legnagyobb audió kiállítása és vására Münchenben, ahol több ezer négyzetméteren kilencszáznál is több márka termékeit tudják az érdeklődők a rendelkezésre álló három nap alatt megtekinteni.
Audiofiliában a fekete lemez kettős megítélés alá esik: egyszerre cél és eszköz. Cél abban az értelemben, hogy a rendszerek önmagukban nem szólnak, kell valami, amivel "etetjük" őket, amivel meghallgathatóak. Másrészt eszközök is: ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a készülékek, saját, egyedi hangzásuk van, ennél fogva lehet őket minősíteni. Nagyjából el lehet dönteni, hogy egy képzeletbeli hangminőség skálán melyik hol helyezkedik el.
A valaha volt egyik