Találkoztunk a tavalyi hifi shown, de még előtte ismerkedtünk össze, amikor néhányszor összefutottunk és kölcsönösen szimpatikusnak találtuk egymást.

1958-ban a boogie-wogie klubban…., akarom mondani Kínában egy bizonyos Mr. Liu nevű úriember éppen országa hadiiparának elektroncső fejlesztésén iparkodott.

Futtatom egy ideje a nálam kissé mániákus szélessávú hangfal projektekt, de eddig csak összefoglalásokat írtam, amiből sok minden nem derült ki azon kívül, hogy a témát.

Korábban ugye az volt a legfőbb gondom, hogy a cd hang otthon olykor előzte a vinylt. Jó, ez így azért nem egészen igaz.

Ha a három legismertebb fejhallgató márkát kellene felsorolni, nyilván az első a Sennheiser lenne, a második az AKG, a harmadik meg a Beyerdinamic.

Régóta gondolkodom, hogyan lehetne ezt az egész blogolósdit úgy csinálni, hogy mondjuk én magam is elégedett legyek vele, és ne azon kelljen derpegnem, hogy mennyire unom, vagy azon, hogy már megint hétvége van, megint kell írni egy új posztot.  

Nem olyan régen találtam a youtube-on ezt a videót, amelyben végre nem lassított és közeli képekben mesélnek el, vagy inkább mutatnak be egy brandet.

Ezer és egy éve nem írtam már zenéről, de történt, hogy reggel felkeltett a gyerek, megláttam az íróasztal szélén a cumisüveg mellett az ott heverő lemezeket, és arra gondoltam, hogy kitöltöm azt az egy órát, ami maradt még a reggelből, visszafeküdni már úgy sincs értelme.

Talán már írtam, hogy nem vagyok a fejhallgatók szerelmese. Meg amúgy is, ami nagyon divatos, azt általában kerülöm, és hát a fej- és fülhallgatók mostanában nagyon divatosak.

Ezer éve rágta már a fülemet az egyik hölgy ismerősöm, hogy mint audio- és zenebuzi ajánljak neki egy fülhallgatót, amivel a metrón is tud bólogatni a liquid drum and bassre, nem csak nálam.