Egy erősítő, ami nem is hasonlít erősítőre. A Sparkler formatervezési elveit nehéz lenne meghatározni. Az viszont biztos, hogy bájosan esetleges dizájnért felelős Mr. Tsukahara feltűnően vonzódik a lapos és négyszögeletes formához.

Az OzAudioba, Gáborhoz elsősorban azért szeretek járni, mert a polca tele van olyan lemezzel, amit én kedvelek. Önös szempont, mondhatnánk, de hát mi nem az? Oké, akkor felsorolok még két érvet: a bemutató terem egy lakásban van, és Gábor minden további nélkül elfogadja a véleményem, még akkor is, ha nem mondok semmi használhatót, vagy éppen nincs igazam.

Jó pár éve ez a rendezvény még arról szólt, hogy a vinyl lemez, mint egy igazi huszadik századi formátum, még él – és néha virul is – a digitalizálásról szóló huszonegyedikben is.

Egy ideje kényszerű garázsvásárt tartok otthon. Az ok egyszerű: megtelt a lakás és eljött a pillanat, hogy belássam, nem férünk el ennyi cucc között.

Nehéz úgy kiemelni egy hosszú és tartalmas életműből néhány lemezt, hogy legalább ne vázoljuk fel röviden az alkotó diszkográfiáját. Főként, ha egy lassan negyven éves pályafutásról van szó.

Pár poszttal arrébb már lamentáltam azon, hogy mostanság az élet úgy hozta, hogy este már nem nagyon tudok zenét hallgatni, csak fejhallgatóval. Hosszasan töprengtem, mi legyen, mi a jó lépés egy ilyen helyzetben? Végül úgy döntöttem, “kiépítek” egy mini rendszert, amivel tudok cd lemezeket hallgatni és nem zavarok vele senkit, meg nekem is jut valamennyi élvezet. Fontos volt, hogy ne legyen anyagilag megterhelő és hogy kényelmes legyen, amennyire csak lehet – szokásos megközelítés: ha már jó nem lehet maradéktalanul, legalább a veszteségeket minimalizáljuk.

Szerintem tök érdekes dolog, hogy a zenei fősodor mellett milyen megjelenések azok, amelyek valamit visszaadnak a korunkból, egy olyan világból, ahol a kereső algoritmusok irányítják az életet.

Nos, a jubileumi éves audio seregszemle, dzsembori, találkozó, bemutató, show meg még ki tudja mi, bizonyos szempontból túlteljesítette az elvárásokat. Mármint az enyém(eke)t, ha fogalmazhatok így. Simán lehet, hogy másoknak meg nem jött be annyira, de hát ilyenek vagyunk, mindenki másért megy.

Megbeszéltük, hogy ki veszi meg a jegyeket, mert én éppen a fél hetes előadás kezdésre fogok odaérni. Először ezt túlóvatoskodásnak éreztem. Arra gondoltam, hogy ki néz ma zenei dokumentumfilmeket - főleg moziban? Leszünk vagy öten a nézőtéren, na jó tizen, de semmi extra. 

Nem tudom, ki mennyire figyeli a nemzetközi angol nyelvű zenei sajtót – én sem követem szorosan – de úgy tűnik, hogy óriásit szólt a Norman Fucking Rockwell! címre keresztelt album.