Igazából nem is tudom, mióta írok hifiről. Nem volt kedvem megnézni, mi a dátuma az első posztnak. Azt kb be tudom lőni, hogy az audiolife előtt már írtam egy másik blogra néhány évet. 

Miután az első meghallgatáson már túlestem, azon kezdtem el agyalni, van-e értelme annak, ha tovább folytatom és megírom, amit hallottam.

A szinte teljesen ismeretlen kábel egyik első bemutatkozás a tavalyi, vagy azelőtti varsói hifi és high-end shown volt. Hozzám persze nem így került, hanem Seadon (aka: Konus Audio) és a Sparkler Audio hazai forgalmazóján keresztül.

Egy erősítő, ami nem is hasonlít erősítőre. A Sparkler formatervezési elveit nehéz lenne meghatározni. Az viszont biztos, hogy bájosan esetleges dizájnért felelős Mr. Tsukahara feltűnően vonzódik a lapos és négyszögeletes formához.

Az OzAudioba, Gáborhoz elsősorban azért szeretek járni, mert a polca tele van olyan lemezzel, amit én kedvelek. Önös szempont, mondhatnánk, de hát mi nem az? Oké, akkor felsorolok még két érvet: a bemutató terem egy lakásban van, és Gábor minden további nélkül elfogadja a véleményem, még akkor is, ha nem mondok semmi használhatót, vagy éppen nincs igazam.

Jó pár éve ez a rendezvény még arról szólt, hogy a vinyl lemez, mint egy igazi huszadik századi formátum, még él – és néha virul is – a digitalizálásról szóló huszonegyedikben is.

Egy ideje kényszerű garázsvásárt tartok otthon. Az ok egyszerű: megtelt a lakás és eljött a pillanat, hogy belássam, nem férünk el ennyi cucc között.

Nehéz úgy kiemelni egy hosszú és tartalmas életműből néhány lemezt, hogy legalább ne vázoljuk fel röviden az alkotó diszkográfiáját. Főként, ha egy lassan negyven éves pályafutásról van szó.

Pár poszttal arrébb már lamentáltam azon, hogy mostanság az élet úgy hozta, hogy este már nem nagyon tudok zenét hallgatni, csak fejhallgatóval. Hosszasan töprengtem, mi legyen, mi a jó lépés egy ilyen helyzetben? Végül úgy döntöttem, “kiépítek” egy mini rendszert, amivel tudok cd lemezeket hallgatni és nem zavarok vele senkit, meg nekem is jut valamennyi élvezet. Fontos volt, hogy ne legyen anyagilag megterhelő és hogy kényelmes legyen, amennyire csak lehet – szokásos megközelítés: ha már jó nem lehet maradéktalanul, legalább a veszteségeket minimalizáljuk.

Szerintem tök érdekes dolog, hogy a zenei fősodor mellett milyen megjelenések azok, amelyek valamit visszaadnak a korunkból, egy olyan világból, ahol a kereső algoritmusok irányítják az életet.