A Cambridge Audio úgy hirdeti magát mint a hifi magazinok tesztelőinek kedvenc márkája. Olcsó és megbízható minőség, amelyben a kínai tucathifi ára és a hagyományos angol high-fidelity patinája keveredik. Ide lehetne még idézni a hazai copy-paste magazin által meghonosított aranyköpést: "a csapatba elkelne egy formatervező is", de ellenkező előjellel, a Cambridge egészen pofásan mutat, mióta ráálltak a húzott alumínium előlapokra és a vékonyított dizájnra, feledve a zörgő házat és a műanyag előlapot.

Kék fény

A kék fényű kijelzők már régóta kísérik a márkát, csakúgy, mint a hosszúkás, alumínium távirányító. A brittek szeretik a kihívásokat, talán ezért, hogy az ottani néphifi sávban is találhatunk igazi nagy dobásokat. A Giant Killer fogalmat is ők vezették be, valamikor a szépreményű hetvenes években a NAD 3020-szal, ami valóban egy jó kis erősítő volt a maga Toshiba tranzisztoraival. A Cambridge mindig is ebben a sávban játszott, noha akadtak magasabban árazott készülékei, meg dizájnos elő- és végfokok, de az igazi célközönség a 300 Fontos kategóriát böngésző átlag hifi hallgató volt, nekik kellett kedvezni és őket kellett elvarázsolni az újabb és újabb termékekkel. A Cambridge Audionak immáron komoly múltja van, s mint oly sok angol gyártó rengeteg terméket gyártott létezése során. Az első időszakban maga Stan Curtis is tervezett a cég égisze alatt elektronikákat, a világ első kétdobozos cd játszója rögtön etalonra sikerült, Stan azóta is ezt hallgatja. A későbbiek során a low budget kategóriában minden egyes típusváltáskor ott volt egy-egy Cambridge cd játszó, és rendre tarolt is. Az erősítőkkel, valamint legújabban a hangfalaival ez a mutatvány sajnos már nem sikerült az ízig-vérig angol márkának. Azok, akik különböző népcsoportokhoz előszeretettel társítanak előítéletes tulajdonságokat, ezeknek a készülékeknek a hangját udvariasnak és lágynak tartják, holott ezek a jelzők leginkább a Cambridgekre nem illenek a többi angol között. Éppen ellenkezőleg vérbő és lendületes, kissé könnyűsúlyú versenyző mindahány, és a mainstream hifi sajtót megerősítve bizonyíthatom, hogy mindenképpen megérik a pénzüket, sőt, egyes esetekben talán még annál is többet. Itt elsősorban a cd játszókra gondolok, mert ez erősítőik nem lopták be a szívembe magukat, pedig azok között is akadt, amely tetszett a sajtó vájtfülű ítészeinek. Ki tudja, miért, talán Stan indította el azt a gondolkodást, talán valaki más, amely aztán a tervezők asztalán valósággá vált és gyakorlatilag ötévente született egy-egy olyan lejátszó, amely a kategóriájának legjobban sikerült darabja lett.

Senki nem tud úgy, ahogy én tudok

Az Azur szérianévnek jelenleg két ásza van a Cambridge csapatban. The world's best budget cd player szerény címmel a 640 C rendelkezik, emellett a Zászlóshajó, a 840 C is híres, amely minden bizonnyal egy felturbózott 640, ahogy az már lenni szokott. A jelenlegi best buy termék nálam is vendégeskedett pár nap erejéig, még az is lehet, szerzek egyet magamnak, annyira olcsó. A modern külső szerintem jól sikerült, de azt majd az ebben járatos olvasók megírják pontosabban. Az előlap letisztult, a hosszúkás és lapos doboz, a sötétszürke verzió, kékesen derengő színe jól harmonizál a kijelző szintén kék hátterével. A lényeg persze a Wolfson dac chip lenne - ami a 640 C V2-ben két darab monot jelent, dedikált tápellátással -, ha ennyire könnyű lenne cd játszót építeni, mint ahogy nem az. A dolognak az adja a pikantériáját, hogy ezt a gyors sikereket elkönyvelő dac chipet még a berhelés és gányolás nagymestere, maga Lampizátor is érdemesnak tartja a TDA 1541-es high-end dac mellé helyezni. A Wolfson nem nagy durranás egyébként, megannyi élelmes gyártó építi be a cd játszójába, aztán mégsem lesz belőlük óriásölő aprópénzért. Na de mit tud ez a masina, amely a megépítettségének színvonalával azért messze elmarad egy high-end cd játszótól? Ha egy kicsit megrázzuk, kellemetlenül zörög és csattog a lemeztányér a pillekönnyű házban.

Szegény ember két fillérje

A Cambridge erőssége a szív és a tisztaság, valamint a letisztult középsáv és a hitelesség. A legszimpatikusabb tulajdonsága az a szárazság és feszesség, amely képes a komplex zenei terhelésen is kézben tartani a ritmikát, mintegy vezetni a hallgató fülét, hogy mire is kell pontosan figyelnie. Ne számoljunk azzal, hogy kb 60 ropiért dulván megalázza a Wadiákat, (dobjátok a padlóla!) vagy ne adj Isten felnő egy Note-hoz, de valóban, a fáma igaz: a Cambridge képes megindítani a hallgató szívét, és képes visszaadni a zenei történéseket is. Az ilyen típusú hangzásnak az az előnye, hogy könnyű felismerni és könnyű megszeretni. A hátránya pedig az, hogy könnyű megunni, pont azért, ami az előnye, elhúzza az ember orra előtt a mézesmadzagot, de nem játssza ki a kártyák közül az ászt. Vigasz a kispénzűeknek, hogy egy tisztességes hálózati kábellel az amúgy is jó hangon még lehet finomítani. Mindazonáltal a hosszú hallgatás eredményeképpen feltűnik egyfajta, kissé zavaró "balladai homály", ami a legkevésbé sem teszi szerethetővé a márka többi termékét. Például az erősítőit, amelyek mind vastagon és mackósan, túl lágyan és a zenét elkenően szólnak. Ugyan nem ismerem a többi márka hasonlóan árazott típusait, nem kenyerem a csoporttesztek szervezése, de annyi bizonyos, hogy a Cambridge kiemelkedik a mezőnyből és még a jó öreg Audio Innovations Altonak is odapörköl az orra alá pár olyan paramétert, amiben az lustább és kevésbé jeleskedik. Hiába, a félvezetők is fejlődnek és egy 15 éves cd játszó mellett a 640 C virgoncabb, feszesebb és olykor színesebb hangzást nyújt.

Nagy kérdés, hogy mi lenne akkor, ha ez a vékony tüllfüggöny is eltűnne a hangképből? Minden bizonnyal kifoghatnánk az aranyhalat, de erre egyelőre, ahogy én látom, még várni kell. Vagy inkább hallgasam meg a nagytestvért? Mindenesetre a mai digitális világban a kihalófélben lévő cd-játszó gyártás közepette óriási ritkaság olyan tisztességgesen megépített és kellően zenei produktumot alkotni, mint amit a Cambridge csinált a 640-essel. Számomra nem kérdés, hogy az iPodot válasszam, vagy a 640-est. Árban ugyanott vagyok, sőt, még olcsóbban is kijön a jól megtervezett és remek külsejű cd-player. Mi kell még?