Egy ideje kényszerű garázsvásárt tartok otthon. Az ok egyszerű: megtelt a lakás és eljött a pillanat, hogy belássam, nem férünk el ennyi cucc között.

Mindig vágytam a letisztult környezetre, de egyre inkább sejtem, hogy nem fog menni. Mindenesetre a belátáshoz kellett az is, hogy megérkezzenek az állványok, amelyeken végre méltó helyükre kerültek az elektronikák.

A mostani poszt viszont nem ezekről a dolgokról szól. Még az ünnepek előtt próbáltam meg utólérni magam és határoztam el, hogy leíratkozok minden hírlevélről, mert teljesen feleslegesen bombáznak mindenféle ajánlattal, én nem így vásárolok.

A Drop-ra különösen dühös voltam, mert napi több alkalommal is ömlött a termékajánlójuk. Mivel a gmail tökéletes összhangban van a google-lal, ahol a Drop persze fizetett reklámokkal is nyomul, nem volt meglepő, hogy a fejhallgató erősítő kereséskor egyből azokat a találatokat hozta előre, amelyeket a Drop is hirdet.

Gondoltam, hogy teljes legyen az öröm, ha már leiratkozom a hírlevélről, lássuk, miből maradok ki. Nem nehéz kitalálni, hogy a reklám győzött.

Az FX Audio DAC-X6-as típusa egy mini DAC-kal felturbózott fejhallgató erősítő, ami akkor éppen 50 dollár volt a Dropon. Mivel az eredeti is kínai, a Drop meg még annyit sem tett meg, hogy átnevezze, nem tűnt nagyon nagy buktának. Gondoltam, belekóstolok ebbe a chifi dologba, legfeljebb valahová besuvasztom ezt is, nem olyan nagy.

Azt írta a mindentudó internet, hogy az FX Audio a 100 dollár alatti kategória egyik nagy vétele. Nohiszen, gondoltam, olyan kategória nincs, amibe ez a vacak a maga 17 ezer forintjával beilleszthető lenne. Ez még ugye nem hifi, főként nem audiofil, ez a par excelence chifi, azaz bagóért valami teljesen eszementen olcsó és patent egyszerű dolog, és jó esetben jobban szól egy fokkal, mint a telefon fejhallgató kiemenete, ami egyetlen chip, ebben meg van mondjuk kettő. A pénz nagyobbik részt a tápért meg a dobozért fizeted. Na meg a Dropnak.

Viszont azt is tudjuk, hogy a T-amp is egy szappantartó volt benne a filléres chip-pel és a 47Lab komplett céget és brandet húzott fel a tévékben található egy dolláros integrált erősítőkre, szóval legyünk óvatosak. Úgyhogy megnyomtam a leíratkozás gombot, de előtte azért - kis segítséggel - jól megrendeltem 50 kemény dolcsiért ezt a mini erősítőt.

Akinek van ilyen perverziója, könnyen megtalálja a mérésekkel egybekötött tesztet, és persze ezernyi fórumon is átrághatja magát, nagyjából ugyanazt olvashatja. Most nekem azt kellene megírnom, ha a menőségre pályáznék, hogy ez mennyire nincs így. Ez viszont nem fog menni, mert nagyjából egyetértek a tesztekkel. 

Valójában az FX Audio DAC-X6-os ennyi pénzért egy elég jó vétel. Nem nagyon értem, miért és hogyan jön ki. Persze ez azért álnaív dolog a részemről, hiszen pontosan tudható, hogy a mennyiség miatt ez még így is megéri.

Szóval, ha egy egyszerű és olcsó fejes erősítőt keresel, olyat, ami nem túl drága, de minőségi fejhallgatódhoz és többségében a digitalis világ egyik mamutját, az ún. cd lemezt hallgatsz, akor az SPDIF bemeneten keresztül ez egy hallgatható produktum.

A Grado SR-125e-vel például az új Bill Frisell szellősen és kellemesen szól. Az alsóbasszus persze hiányzik, vagy csak jelzésszerű, a középsáv viszont elég sima ahhoz, hogy ne húzzam a szám. A hosszabb távon azért feltűnnek hátrányok, az akusztikus felvételeken a hangszerek hangja grízessé válik, főként a cselló. A zongora cseng-bong, de nincs teste. Ha sok hangszer szól, tömörré válik. A hangerővel óvatosnak kell lenni, mert sok zene kéri, de csak rosszabb lesz tőle. Viszont annyira olcsó, hogy nagyon nem merem jobban szidni.

A pozitívumok oldalán is vannak azért hangi jellemzők. Nem válogatós és meghajt bármit. Valahogy van benne némi nyugalom és kiegyensúlyozottság, ami a legfőbb értéke. Ha nem kínozzuk, akkor nem szól tömören, és valahogy nem akadsz fent azon, hogy itt két lemez ára van a mérlegen.

Hát szóval, kipróbáltam ezt a chifi dolgot is, egyszeri poénnak nem rossz, de nem az én felhasználói területem. Nyilván itt az a játék lényege, hogy ámuldozzunk azon, hogy gombokért egyáltalán megszólal és mondjuk nem torzít, mint a vadállat. Ha ezt összeadjuk azzal, hogy ez még nekünk itt Káeurópa mélyén sem számít sokat anyagilag, kicsit közelebb kerülünk annak megértésehez, hogy a piacgazdaság nyerő oldalán álló országában élő huszonéves fiatalnak ez miért poén. (Mondjuk pár sör, vagy egy koncertbelépő ára, ami neki elhanyagolható költség).

Ha viszont onnan nézem, hogy mit tudunk kihozni belőle, kicsit változik a helyzet, de ez mindig ugyanoda vezet: azok, akik szeretnek jól vásárolni, kizárólag azt tartják fontosnak, hogy minden más mennyivel drágább és miért az? Emögött a spórolás fölötti öröm van, semmi más. Az időtállósága valószínűleg nem lesz hosszú távú, ez a minőség kb egy-két évre van determinálva. Addig viszont el lehet vele lenni.

Ha ezt szánod véglegesenek, akkor egy komolyabb tápot mindenképpen érdemes hozzá szerezni, mert amit hozzá adtak, az elég gyengécske. DAC-ként sajnos nem nyújt olyan fényes teljesítményt, mint fejeserősítőként, ezt mindenképpen érdemes szem előtt tartani.

A végén persze a papírforma jött be: ahelyett, hogy kevesebb cucc lenne otthon, egyel több lett. Szomorú szmájlifész.