Amikor még benne voltam, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy egy jól megépített szélessávú hangfallal megvalósított hangzásnál jobbat is el lehet érni.

1902-ben, Taiwanban született és élete nagy részét ott is töltötte Li Mei-shu, festőművész. Nem hinném, hogy bármi köze lenne az Audio Note által gyártott integrált erősítőhöz, de hasonlatnak és analógiának jó lehet; mármint a festészet.

Én még soha nem írtam a Nad 3020-ról. Mondom lassan, még egyszer: én még soha nem írtam a Nad 3020-ról. De nem ez a legdurvább, hanem az, hogy mostanáig még nem is hallottam. Köszönöm, hogy elmondhattam. Hölgyeim, Uraim, Önök a filozófia rovatunkat olvassák!

Nehéz szülés volt – sóhajthatott fel Ivor Tiefenbrun miután elolvasta az angol hifi sajtó kedvenc lemezjátszójáról szóló 50. cikket is, majd megnézte a cégének eladási mutatóit és elégedetten hátradőlt a – feltehetően bőr – vezetői székében.

Minden évben dilemma, hogy a magyar hifi egyetlen értékelhető rendezvényéről írjak, vagy ne írjak. Nincs ugyanis sok minden, amit meg lehetne fogalmazni. Idén az adta az aktualitást, hogy új helyszínen volt, tavaly meg az, hogy az eddig rendezvények közül az egyik legátfogóbb és legjobban sikerült volt. Szerintem a legtöbben tavaly voltak, éppen ezért baj, hogy idén újra kellett az egészet kezdeni, szinte nulláról, de erről később.

Ahmad Jamalt szerintem senkinek nem kell bemutatni, a ma már veterán zongorista 28 évesen lett sztár az 1958-ban megjelent But not for Me című lemezével, azóta instant jazzlegenda.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis nagy japán cég, úgy hívták hogy Sansui. Egészen pontosan Sansui Electric Co (Sansui Denki Kabushiki-gaisha).

Nem olyan régen, mintegy nyolc éve fedeztem fel, hogy nekem tulajdonképpen a jól megépített triódás erősítők hangzása tetszik a legjobban, azok közül is inkább a feszes, gyors és nem a lagymatag, geil vonal.

Alapjában véve szeretem koncept lemezeket, kedvelem, amikor valami túlmutat önmagán, amikor a zene kilép a szórakoztatás kliséi közül és képes valamit közölni azon kívül is, hogy szépek, kellemesek, andalítóak a dallamok, stb. Így ebben a posztban többnyire konceptlemezeket szeretnék ajánlani.

Elég rossz helyzetben van az a hazai hifista, akit azon túl is érdekel a hobbi, miszerint milyen jó is cserélgetni a különböző elemeket, és azon is túl van már, hogy hajbakapjon valamelyik haldokló fórumon négy VIP userrel, mégis kinek az usb dacja tudja szebben interpretálni a lossless AC/DC összeset. (Meg azon is, hogy nekiálljon meggyőzni embereket arról, hogy tíz évvel ezelőtt, az pont tíz évvel ezelőtt volt.)