„Van aki a fülének épít, és van, aki a műszereinek” – interjú Bodnár Zsolttal
Mint azt olvasóink megfigyelhették, az utóbbi időben kicsit hanyagoltam a high-endet, és inkább a DIY, valamint a hifi oldalhajtásai, mellékágai felé kalandoztam, ezzel is igyekezve szélesebb merítésben foglalkozni a hobbival. (Némiképp alkalmazkodni a jelenlegi hazai anyagiaudio helyzethez is)
TDA1541A saga újabb fejezete következik, kalandos sorozatom egyik lehetséges végállomása előtt. De hadd kezdjek egy idézettel:
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ország egyik, általam ismert legjobb Audio Note rendszere. Idén is meghallgattam, az apropó az volt, hogy az analóg front end is megérkezett, így lett teljes a lánc. Nem bántam meg, noha kellett hozzá egy váratlan kerékcsere és egy forró júniusi vasárnap.
Minden bizonnyal a Müncheni high-end show a világ legnagyobb audio kiállítása és vására.
Ilyen sem volt még, egy cikk erejéig hifi zsurnalisztává vedlek. Hogy miért? Kaptam négy t-ampot, mit mást is kezdhettem volna velük, mint egy mini csoport tesztet? Dobpergés, dobpergéééés!
Szokásos ajánlóm következik, miszerint új zenék.
Volt ugye az a tervem (“I’m thinkin’ about a master plan”), hogy minden idők egyik legismertebb és legjobb hangúnak tartott, tömegesen elterjedt DAC chipét megvizsgálva jól kipróbálom, mit lehet belőle kihozni, ha megadunk mindent, amit csak “házi körülmények” között tudunk.
Minden bizonnyal a Tripath TA-2024-es IC-re épülő Sonic Impact hobbi erősítő volt az első igazi mém az audio történetében. A nevetségesen kinéző, leginkább szappantartóra hajazó dizájn, a bóvli megépítettség, a kinézetét messze felülmúló hang, valamint az interneten szélvészként terjedő felhajtásnak köszönhettük azt, hogy rövid időre szinte mindenkiből előbújt a mélyen benne élő hifista.
Nézegetem mostanában ezt az egész hifibizniszt és eléggé összeszalad a szemöldököm attól, amit látok.