Nem tudom, ki ismeri és olvassa a positive-feedback-ra költözött Jeff's place nevű blogot. Én sem merültem el benne mélyebben, de egyszer-kétszer beleolvastam, amikor éppen az első öt találatban benne volt, ha valamit kerestem. Itt - Nála - olvastam a mikrofonkábelekről, amelyeket érdemes összekötőként használni, meg még pár dologról. Jeff szereti  a Duelund   kondikat és kábeleket, csöves erősítőket hallgat és vonzódik az ötvenes évek old hifijéhez, nagyjából ennyit sikerült kihámoznom a blogról.

Ha van az audioban igazi legendás vállalat, amelyben a hagyomány és a minőség valóban az elsődleges, akkor az egészen biztos, hogy az amerikai Grado Laboratory, amely a megalapítása óta ugyanannak a családnak a tulajdonában van, és ma is gyakorlatilag ugyanolyan módszerekkel készül, mint 1953-ban, amikor John Joseph Grado elhatározta, hogy a konyhaasztalon összerakott lemezjátszóját és pick upját a háza alagsorában nyitott üzletben fogja árulni.

Ritkán van olyan, hogy tanácstalan vagyok bizonyos termékekkel kapcsolatban. Na nem azért, mert mindent ismerek, hanem inkább azért, mert a hifi ilyen egyszerű dolog számomra: tetszik vagy nem tetszik. Viszont a TT3 meglehetősen rútul kifogott rajtam.

 Talán írtam már, hogy nem vagyok nagy fejhallgató fan. Egyrészt kissé zavar, hogy valami van a fejemen, másrészt nálam nem volt eddig igazi felhasználói kérdés, hiszen többségében a „nagy” hifit hallgatom.

Történt ugye, hogy a TJ Full music 2A3-asított 300B-jét meghallgattam. Aztán valahogy nem találtuk a kémiát, és az egyik cső fokozatosan elhalkult. Bár nem szólt rosszul és el is tudtam volna fogadni, hogy mostantól együtt élünk, még sem így döntöttem.

Hiába van már létjogosultsága a high-enden belül a kábeleknek, én valahogy mégis ingoványos területnek érzem. Nem azért, mert bizonytalan vagyok a hatásukban, vagy abban, amit egyes esetekben hallok, hanem sokkal inkább azért, mert a befogadói oldal - és ez ugye az olvasókat értem - valamiért még mindig kissé ezoterikus dolognak tartja.

Amikor először hallottam a Massdropról, elég érdekesnek tűnt. Aztán kicsit gondolkoztam rajta, és lassan elfogyott belőlem az érdeklődés a "módszer" iránt és inkább az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy nem csak a kínaik hamisítanak. Hanem némi plusz profitért akár maga a gyártó is - a saját termékét. De ez elég meredek állítás. 

Hangfalat soha nem tesztelek otthon, pedig felajánlás volt jó pár. Nagyon ritkán teszek csak kivételt, a sajátomat leszámítva talán ez az első alkalom.

Amikor először írtam Line Magnetic-ről, akkor nem gondoltam volna, hogy alig telik el egy hónap és már a kezemben tartom a csomagot, amiben ott lapul az ország első és egyelőre egyetlen LM 215-ös cd játszója.

István úgy nyomta a kezembe a hangszedő dobozát, hogy vigyázzak rá, mert ez egyetlen darab jelenleg az országban. Hirtelen majdnem rávágtam, hogy akkor egyben az utolsó is, de annyira be voltam rekedve, hogy inkább nem szóltam semmit.