Ezer éve ígérem, hogy készítek egy interjút egy olyan emberrel, aki közelről ismeri a felvételkészítés titkait. Lévén a hifi egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb része maga a „lemez”, a zenei felvétel, amit otthon lejátszunk.
Mostanában egyre több a vendégcikk az oldalon. A többségüket – nem túl udvariasan – általában "csak" kiteszem, de nem sokat fűzök hozzájuk. Egy részükhöz nem is kell, nem is szabad, a másik részük ellenben megérne legalább egy elő- vagy utószót. Ezt a hiányosságot pótolom most, azaz írok egy rövid bevezetőt ehhez a két poszthoz (made by audioworld), ami most következik.
A rossz hangú erősítők után következzenek a rossz hangú hangfalak. A változatosság kedvéért most kezdjük a dolog másik oldalán. Tegyük fel, hogy jót szeretnénk.
Kedves sorstársaim (akinek még nem volt forrasztópáka a kezében, most nyugodtan továbblapozhat)!
Minden évben tipródom, hogy menjek-e vagy ne menjek? Igazság szerint ez nekem inkább amolyan közönségtalálkozó. Vidéki kedves olvasóimmal, törzskommentelőimmel, barátaimmal tudok ilyenkor személyesen is összefutni. És igen, persze közben azért behallgatunk ide-oda, ahogy sikerül, néha egészen jól is érzem magam. Ettől függetlenül ma már egészen mást gondolok egy ilyen rendezvényről, mint mondjuk korábban. Vigyázat, vélemény következik!
A mezőny az első próbák után két részre szakadt: az ötből két magnó diszkvalifikálta magát a meghallgatásos tesztből, pusztán azért, mert nem voltak meghallgatható állapotban. Szigorúan véve egy harmadik sem, de őt azért bevettük. A teszt jellegét tekintve azonban roppant tanulságos a bukott magnókkal kezdeni – sztorijuk remélhetőleg nagyban hozzájárul az írás edukatív jellegéhez.
Menj be egy lemezboltba vagy hifi-kereskedőhöz, és láthatod: az analóg újraéledése ma már ténykérdés. Igaz, hogy a fekete lemez egyáltalán nem praktikus, ráadásul hallható problémái vannak (sercegés, pattogás, belső barázda torzítás), ellenben az analóg hangzás sokak számára maga a csoda, a külön dobozos phono-fokozatok vevőközönsége el sem tudná képzelni, hogy CD-ről, ne adj isten valami hálózati lejátszóról hallgasson zenét.
Az elektroncsöves erősítők alapjában véve egyszerű szerkezetek. Mondom ezt úgy, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele az egyszerűségük mennyi bonyolult dologból áll össze.
Remegett az ujjam a gomb felett egy darabig, de meggondoltam magam. Analógról írni – na, ez
a retro.
Belengettem már korábban, hogy egy kicsit majd visszahúzódok a blogírástól.