Az Audio Note Uk. Cobra-ról már írtam elég sokat, egészen a kezdetektől nyomon lehet követni, hogy pontosan mi történt. A legutolsó fejlemény ezügyben annyi volt, hogy már hallgatható az erősítő, és gondolom, innen már nem nehéz kitalálni, hogy meg is hallgattam.

Február végén szaporodtak meg a facebookon az Audio Note uk. nemzetközi dealereinek a posztjai a korábban már belengetett Cobra-ról, amiről én is írtam pár sort. Várható volt, hogy idővel megérkezik ide is.

Vannak olyan hosszabb-rövidebb periódusok, amikor egyszerűen képtelen vagyok olyan értelemben figyelni a zenére, amelyben feltűnnek az audiofil sajátosságok.

Amikor először komolyabban elgondolkodtam azon, hogy meghallgatnám ezt az erősítőt, megpróbáltam felidézni a korábbi ilyen irányú emlékeimet. Ugyan nem sok, de azért volt ilyen is. Mielőtt még az avx átállt volna a kínai bálás hifinél sokkal kevésbé problémás és sokkal jövedelmezőbb kávék forgalmazására, a china hifi kínálatának egy részével foglalkozott.

Amikor megláttam a hírdetést, egyből arra gondoltam, hogy valaki kipróbálta, de nem jött be neki. Micsoda pech, hogy pont most kell kipucolnom a lakást, így hagytam ülepedni a dolgot.

Amikor megláttam, hogy megjelent a Cobra, az Audio Note Uk legújabb integrált erősítője, amit már elég régen ígérnek, egyből az jutott eszembe, hogy írok róla egy posztot. Viszont csak ilyen béna címek jutottak az eszembe, mint például: "high-end aprópénzért", vagy a "belépő szint alatt árban". Aztán feladtam a küzdelmet, és maradt a rövid tömör megnevezés. 

Nem tudom, ki ismeri és olvassa a positive-feedback-ra költözött Jeff's place nevű blogot. Én sem merültem el benne mélyebben, de egyszer-kétszer beleolvastam, amikor éppen az első öt találatban benne volt, ha valamit kerestem. Itt - Nála - olvastam a mikrofonkábelekről, amelyeket érdemes összekötőként használni, meg még pár dologról. Jeff szereti  a Duelund   kondikat és kábeleket, csöves erősítőket hallgat és vonzódik az ötvenes évek old hifijéhez, nagyjából ennyit sikerült kihámoznom a blogról.

Történt ugye, hogy a TJ Full music 2A3-asított 300B-jét meghallgattam. Aztán valahogy nem találtuk a kémiát, és az egyik cső fokozatosan elhalkult. Bár nem szólt rosszul és el is tudtam volna fogadni, hogy mostantól együtt élünk, még sem így döntöttem.

A TJ Full Musicról már jó pár éve írtam. Akkor még csak ismerkedési fázisban tartottunk és a netről bogarásztam az infókat, hogy egy posztot össze tudjak hozni.

Amikor először írtam Line Magnetic-ről, akkor nem gondoltam volna, hogy alig telik el egy hónap és már a kezemben tartom a csomagot, amiben ott lapul az ország első és egyelőre egyetlen LM 215-ös cd játszója.