Messziről jött rendszer - Sparkler Audio
Ilyen is ritkán adatik meg. Mármint olyan, hogy valamire rátaláljak a neten, felkeltse az érdeklődésem, majd egy év múlva, amikor még aktuálisabb a dolog, mint valaha, meg is tudjam hallgatni.
Ilyen is ritkán adatik meg. Mármint olyan, hogy valamire rátaláljak a neten, felkeltse az érdeklődésem, majd egy év múlva, amikor még aktuálisabb a dolog, mint valaha, meg is tudjam hallgatni.
Már nem is tudom, mikor volt, amikor felfedeztem magamnak Metrum Acoustics-ot mint márkát. Igazság szerint a Hifi Critic-ben olvastam róla egy bemutatót és egy tesztet, ami felkeltette a figyelmem. Az Octave néven futó DAC aztán szétnyerte magát a különböző magazinokban, egy példánya pedig merő véletlen folytán hozzám is eljutott.
Annyiszor olvastam már, hogy meghalt a cd mint formátum, hogy amikor hazaérek és rátekintek a polcra, ahol rendetlenül összedobálva a mikrohullámú sütő papírdobozából eszkábált tartóban a cédéim vannak, mindig eszembe jut mennyire konzervatív hobbi a high-end.
Nyilván nem osztja ezt a nézetet Junji Kimura, ugyanis a 47 Lab egy teljesen új futómű dac kombóval rukkolt elő IZUMI néven. A marketing szöveg azt írja, hogy a zászlóshajó Flatfish építési módszereit alkalmazva született meg, a formailag is hasonló dizájn követő lejátszó. A különlegessége, hogy az S/PDIF teljesen szimmetrikusan van megoldva és mindkét csatorna külön DAC csippet kapott, amihez jár dedikált tápegység is, így összesen négy dobozt kapunk a pénzünkért. Ahogy nézem, nem olcsó mulatság, hiszen jelenleg 8750 dollárt, több mint két milliót forintot kell érte leszurkolni.
A 47 Lab sosem volt olcsó, bár a tudásához mérten annyira drága sem. Egyes pletykák szerint egy ideje Montenegróban is készülnek termékek, az európai disztribútornál - legalábbis ezt mesélte nekem István, aki sokat járt arrafelé a Pointe ügyeit intézni. Az IZUMI egyébként forrást jelent japánul.
Amúgy a cd mint formátum valóban meghalt. De nem a hangminősége ölte meg, vagy az, hogy a file-ok annyival jobbak lennének, hanem a fogyasztói szokások és a kényelem. Az emberek már nem akarnak albumokat venni, és tárolni sem szeretnék a lemezeket, főként nem mikróhullámú sütő dobozából eszkábált tartókban. Egyébként ez sok más dologgal is egyre inkább így van. Könyveket sem vesznek már. Ami azért is szomorú, mert ebből egyenesen következik, hogy olvasni sem olvasnak - bár az emberiség eddigi tudás anyagát egyelőre a könyvek tartalmazzák. Maradnak az internetes oldalak, de ahogy nézem, ezt is ki fogja váltani a youtube csatornák böngészése.
(Nem ide tartozik, de azért elmesélem, hogy az elmúlt pár évben a hifi show-n kiállító forgalmazók panaszolják, hogy évről évre egyre jobban elbutulnak a látogatók. Néhány éve még nem kellett az alap dolgokat magyarázni, manapság viszont már az a jellemző magatartás, hogy az erősítőt sem tudják megkülönböztetni a DAC-tól.
Én ugyan nem vagyok sem forgalmazó, sem kiállító, de tőlem tavaly azt is megkérdezték, hogy hol van a hangszínszabályzó a Meishun. De volt olyan is, aki meggyőződéssel állította, hogy a Vindicatorban chipek vannak, mert a 2A3-as csövek nem világítanak. Valójában világítanak, csak nem olyan intenzitással, mint egy 211-es. Most erre mit lehet mondani?)
Amikor összejött a lehetőség meghallgatásra, már örültem. Igaz, ez az öröm azonnal le is lohadt, amikor kiderült, hogy a tesztelhető készülék szállítás közben megsérült. Mindegy, gondoltam, majd írok a nagy elő-végfokról, de az meg, ahogy haladt előre a füleléses ismerkedés, nem igazán jött be.
Minap került hozzám egy ma már fosszíliának tekinthető kis kütyü, azzal a céllal, hogy hallgassam meg, a jobb oldal recseg, és persze kellene valamit kezdeni vele. Vagy ajánljak újat - szoros a büdzsé -, vagy javítsuk meg valahogy.
Először azon lepődtem meg, hogy mekkora batár egy dobozban foglal helyet az elektronika. Aztán azon, hogy mennyire DIY kinézetű. Oké, hogy szép az alu előlap, meg a profik a csatlakozók, és az előlapon az O betűbe van a bekapcsoló bemenet választó gomb, ami végre nem kéken, hanem pirosan világít. De akkor is.
Kicsit hanyagoltam mostanában a DIY vonalat, lévén elég komoly időhiánnyal küzdök. Meg hát, a rendszert készre jelentettem, inkább a lemezek. Mondjuk nálam mindig is ez utóbbi volt a középpontban. Közbe-közbe azért nézelődöm, hátha beesik valami.
Amikor Qvortrup itt volt a tavalyi hifi show-n, alig tudtam belőle kiszedni bármit is, szinte egyáltalán nem beszélt a hifiről. Unta, vagy idegesítette, nem tudom, pedig nem véletlenül kérdeztem róla. Az idei és az elkövetkező egy év ugyanis sok izgalmas újdonságot hoz az AN Uk termékei iránt érdeklődőknek.
Egy kicsit hasonlított ez a project a transformers című sikeres amerikai fantázia filmre, csak nálunk nem autókból lettek robotok, hanem egy gyári cédé játszóból alakítottunk egy újabbat.