Mindannyian mást értünk a régi fogalmán. Magam, közelítve az ötven felé*, a 30 évvel ezelőtti dolgokkal is közeli kapcsolatot ápolok, ezek még vastagon a relatív friss emlékeim között vannak.

A mezőny az első próbák után két részre szakadt: az ötből két magnó diszkvalifikálta magát a meghallgatásos tesztből, pusztán azért, mert nem voltak meghallgatható állapotban. Szigorúan véve egy harmadik sem, de őt azért bevettük. A teszt jellegét tekintve azonban roppant tanulságos a bukott magnókkal kezdeni – sztorijuk remélhetőleg nagyban hozzájárul az írás edukatív jellegéhez.

Remegett az ujjam a gomb felett egy darabig, de meggondoltam magam. Analógról írni – na, ez
a retro.

Vajon mi lehet mostanában a hifi világ aktuális mémje? Ezen töprengtem minap, mert olyan nincs, hogy ne lenne valahol, valamelyik eldugott fórum legmélyebb bugyrában egy topic, ahol már megszületett a messiás, ahol már ismerik a jelenlegi Óriásölőt. Egész jól jönne most egy, gondoltam, olykor unalmas a csövek kellemes langymeleg árnyékában tengetni hétköznapjaimat, hátha belefutok valami izgalmasba.

Idén is megrendezésre került a világ legnagyobb audió kiállítása és vására Münchenben, ahol több ezer négyzetméteren kilencszáznál is több márka termékeit tudják az érdeklődők a rendelkezésre álló három nap alatt megtekinteni.

Ezt a kábelt a tulajdonosa* azzal a kommenttel küldte el nekem, hogy hallgassam meg, majd legyek kegyetlenül őszinte, már ami a hangját illet. Rendszerépítés előtt áll, viszont pár dolgot már most be tudott szerezni, és amíg nincs min meghallgatni, elküldi nekem.

Audiofiliában a fekete lemez kettős megítélés alá esik: egyszerre cél és eszköz. Cél abban az értelemben, hogy a rendszerek önmagukban nem szólnak, kell valami, amivel "etetjük" őket, amivel meghallgathatóak. Másrészt eszközök is: ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a készülékek, saját, egyedi hangzásuk van, ennél fogva lehet őket minősíteni. Nagyjából el lehet dönteni, hogy egy képzeletbeli hangminőség skálán melyik hol helyezkedik el.

Ritka az olyan hazai hifis rendezvény (van ilyen szó?!), ahol mondjuk nem kell műszálas pulóverbe bújt, előrehaladott kopaszodásban szenvedő dzsumbuj mérnököket hifistákat kerülgetni, akik bőszen és totál értelmetlenül gyűjtik a prospektust, majd a demó után azt észrevételezik, hogy piköpös a bőgő.

Van az úgy, hogy az ember belefut néhány pofonba. Bagatell, mondhatnánk, nem ez volt az első szájbox, és nem is lesz az utolsó, ahogy nem ez volt az első troll, aki intellektuális akrobata mutatványt mutatott be rajtam, ahogy nem is az utolsó.

A valaha volt egyik legolcsóbb csöves néperősítő reinkarnálódott. Amikor a hifi még jól menő biznisznek számított és tucatnyi kereskedői ún. "nyílt nap" közül lehetett választani, én akkor találkoztam először a papundekli doboz dizájnba rejtett apró integrálttal. Valószínűleg senki nem mondta volna meg, hogy ekkora sikere lesz, és azt sem, hogy egy alapjában véve totálisan ismeretlen márka, amelynek első termékeként jött létre, két évtized múlva erre az erősítőre alapozva léphet tovább.