Amikor még benne voltam, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy egy jól megépített szélessávú hangfallal megvalósított hangzásnál jobbat is el lehet érni.

Elég rossz helyzetben van az a hazai hifista, akit azon túl is érdekel a hobbi, miszerint milyen jó is cserélgetni a különböző elemeket, és azon is túl van már, hogy hajbakapjon valamelyik haldokló fórumon négy VIP userrel, mégis kinek az usb dacja tudja szebben interpretálni a lossless AC/DC összeset. (Meg azon is, hogy nekiálljon meggyőzni embereket arról, hogy tíz évvel ezelőtt, az pont tíz évvel ezelőtt volt.)

Találós kérdés: melyik a világ legismertebb lemezjátszója? A Rega? Nem. A Linn? Neem. A Project? Biztos, hogy nem. Akkor esetleg a Pink Triangle? Nagyon neeem. Mégis, akkor melyik az a brand, amit mindenhol ismernek, ahol hallották már azt a szót, hogy audiofil?

Külföldi audio oldalakon már régóta van olyan rovat, ahol mindenféle speciális audiofil vagy éppen reprint, reissue kiadványokat szemléznek. Én magyarul még nem olvastam ilyet, úgy hogy itt az ideje, hogy behozzuk a lemaradást pótoljuk.

Mint azt olvasóink megfigyelhették, az utóbbi időben kicsit hanyagoltam a high-endet, és inkább a DIY, valamint a hifi oldalhajtásai, mellékágai felé kalandoztam, ezzel is igyekezve szélesebb merítésben foglalkozni a hobbival. (Némiképp alkalmazkodni a jelenlegi hazai anyagiaudio helyzethez is)

Ilyen sem volt még, egy cikk erejéig hifi zsurnalisztává vedlek. Hogy miért? Kaptam négy t-ampot, mit mást is kezdhettem volna velük, mint egy mini csoport tesztet? Dobpergés, dobpergéééés!

Megújult a hifi piac oldala. Az újulás leginkább az oldal dizájnját illeti, de amint írják, a régi cikkek feltöltése folyamatban van. Ki tudja, lehet, hogy találunk olyat közöttük, ami bejöhet.

Itt van mindjárt 2013, és egyből belevágunk a legközepébe. Megint a menőség minőség?

A Marantz lassan hatvan éves történetében voltak szebb fejezetek is, mint a mostani, és minden bizonnyal Saul B. Marantz sem így képzelte el a jövőt, amikor 1952-ben eladta az első erősítőjét Amerikában.

Én ugyan nagyon nem szeretek nosztalgiázni, inkább a jelenben élnék, ha hagynának. De mivel sok ötletet kapok a kommentelőimtől és a kérdés-válasz most szokatlanul erősen indította el bennem az emlékezést, legyen akkor hát egy ilyen is, nosztalgiától csöpögő: „ó az édes ifjúság hamvas pírja a hifin”, vagy valami hasonló. Vagy még nyálasabban: „vallomás a kezdetekről”, avagy honnan indultam?