Mint csöves erősítő tulajdonos, nem bírtam kihagyni ezt a rövid kis videót.

Írtam ugye anno ezt a kis eszmefuttatást a közelmúlt és a jelen kontextusában a zenéről, annak iparáról, a high-endről, valamint ezek eredőjéről. A szöveget kútfőből bányásztam elő, nem is nagyon olvastam utána, úgy gondoltam, nem baj, ha személyes, legfeljebb tévedek, aztán majd kijavítanak, ebből is lehet tanulni.

Régi és kedvenc témám a hifi sajtó. Na meg a körülötte rendre felhabzó (ál)viták.

Ezt a szerkesztetlen gondolatok formájában megírt cikket e-mailben kaptam egy kereskedőtől, aki rendszeresen olvasta a bejegyzéseimet.

Mit csinál az egyszeri hifista, ha rájött, hogy a továbblépéshez sok pénzre van szüksége?

Ritkán éltetem a gépeket, írtam már több alkalommal is, aztán persze az orrom alá lehet dörgölni azt az ellentmondást, hogy de hát végső soron pont erről szól ez a blog.

Van az a vélemény, hogy egy márkán belül is különböző hangzásvilágok lehetnek. Én egyelőre nem sok olyan brandet ismerek, ahol különböznének a hangzáseszmény tekintetében az egyes termékek. Hacsak nem a tapasztalat mondatja velem.

A hifi buzulás újabb állomása következik, készülök a ZU-randevúra, gondoltam, pár mondatban, amolyan invocatio gyanánt néhány infómorzsával megajándékozom az olvasókat.

Kellemesen telnek a napjaim mostanában. Délután, a melegtől bágyadtan, lesötétített nappaliban a kanapén heverve újrahallgatom a lemezeimet.

A cím kissé félrevezető, a péntek gyakran csütörtök, esetleg kedd, olykor szombat, ki mikor ér rá. A péntek esti hifizés amolyan ragadványnév, nagyjából azt jelenti, hogy valamelyikünknél összegyűlünk egy kötetlen beszélgetés és zenemutogatós este keretében, ahol mindenki előrukkolhat azokkal a muzsikákkal, amelyeket mostanában hallgat vagy szeret.