Kevés olyan cég van audiofília ege alatt, amely már a hobbi megszületésenél ott bábáskodott a piacon. A Quad ilyen. A Peter Walker alapította cég akkor jött létre, amikor a high-fidelity szót még senki nem használta, a férfiak keménykalapban és gojzervarrott cipőben jártak, az utolsó Ford T-modell pedig alig pár éve gördült le a gyártósorról.
Programajánló következik. A design hét keretében kerül megrendezésre a Vakum design shop és a Shopp! közös programja, amelyen többnyire a városi művészet gyűjtőnév alá sorolható kortárs képzőművészek happeningjét jelenti, egy kellemes őszi szombat délelőttöt/délutánt a Hajógyári szigeten.
Amikor a Rega 1973-ban a Planarral megjelent, még ismeretlen fogalom volt a low budget lemezjátszó, és minden magát konstruktőrnek nevező tervező azon mesterkedett, hogyan építsen olyan saszit, amely a rezgéseket kellőképpen megregulázza.
Mint törzsvásárló, elég sokat járok a bemutató terembe, ebből kifolyóan sokat is kérdezek. Olykor nehezen eldönthető, hogy ez puszta kiváncsiság, vagy rossz szokás (gyengébb pillanataimban én az utóbbira szavazok), viszont informatív, mert legalább képben vagyok.
Mondok két szót: Sugden A21. Ez még a legöregebb, tizenhat karátos aranyfüleknek, az ősz halántékú őshifistáknak is jelent valamit, lévén, amikor először kikerült a gyártósorról, apám is tizenéves suhanc volt. Ez az az erősítő, amely 1965 óta forgalomban van.
Minden high-end brand igyekszik a minőséget a külső borításban is megjeleníteni, ezért egy idő után felkeltik az érdeklődését a life-style rendszerek eladási statisztikái, a készülékek megjelenésének vonzalma a vásárlók szemében.
Szeretem az őszt, már csak azért is, mert ilyenkorra időzítik a jazzfesztiválokat. Ha tehetem, egyiket sem hagyom ki, s amióta léteznek, igyekszem a programokon ott lenni.
Ok, akkor találkozzunk a Mc Donald’s-nál, hangzott az utasítás. A megbeszélt találkozóra egy órával korábban érkezem, megint elnézem az időpontot, gondolhatják, holott csupán előrelátóan enni akartam a monstre meghallgatás előtt valamit, de maradt még időm, némi újságolvasás is belefért. Elviekben nincs annál kellemesebb, amikor az ember a legnagyobb hőségben egy lesötétített nappaliban kényelmes kanapén üldögélve zenét hallgat, a kánikula biztonságosan az ablakokon kívülre rekesztve, a nyárias a feelinget a felhangzó zenék és a forró menta tea jelenti.
A hifi buzulás újabb állomása következik, készülök a ZU-randevúra, gondoltam, pár mondatban, amolyan invocatio gyanánt néhány infómorzsával megajándékozom az olvasókat.
Kicsit meglassult a frissítés blogon, s mint mindennek, ennek is oka van. Ahogy az angol mondja: feléledtek a side projcetjeim, hívtak ide, hívtak oda, s nem maradt idő írni, gyakran zenét hallgatni sem.