Mix ajánló tavaszias őszre
Rendhagyó lesz ez a mostani, bár eredeti terveim szerint én is elkövettem volna valamit, a már meglévő és az új lemezeim felhasználásával, de most kivételesen nem az idő, hanem a technika nincs meg hozzá.
Rendhagyó lesz ez a mostani, bár eredeti terveim szerint én is elkövettem volna valamit, a már meglévő és az új lemezeim felhasználásával, de most kivételesen nem az idő, hanem a technika nincs meg hozzá.
Kandace Spring az új Norah Jones. A Blue Note-nál már jó ideje megvan ez a vonal, ami a könnyen emészthető, kissé neo soulos, popos irányzatot illeti, és az idei új női hang egyértelműen Springé.
Volt régen a blogon egy "sorozatom", ahol olcsó lemezeket ajánlottam. Annyira nem érdekelt senkit, hogy kimúlt. Lett helyette a mixajánló. Ez is haldoklik. Ilyen ez a popszakma, szokták mondani.
Ahogy az lenni szokott a külhoni betelepülőkkel, akár még Los Angelesben is, behozzák magukkal a saját kultúrájukat. Ebben az esetben is ez történt, bár kissé más formában, mint ami eddig Japánban megszokott. Mondom én, aki még egyszer sem látott ilyet élőben, tehát sok fogalmam nem lehet róla.
Mindegy, gondoltam, egy posztnak elmegy, bár engem mondjuk meglepett. Én ugyanis botor módon úgy gondoltam, hogy egy akármilyen kávézót üzleti alapon lehet, vagy inkább érdemes üzemeltetni - úgy tűnik, hogy naiv vagyok.
Ahogy nézem, ebben az esetben ez nem szempont. Illetve nem tudom, hogy mennyi a megtérülése egy ilyen rendszerrel dolgozó helynek, és hány kávét vagy koktélt kell eladni ahhoz, hogy visszajöjjön a beletett pénz. Azt viszont még nem mondtam, miről van szó. A helyet Báránybőrbennek (In a Sheep's Clothing) hívják, és a szomszédos Lupetti Pizzériának a része, a művészeti negyedben.
Igazi multikulti. Japán kissa* ihletette hifi lounge, ahol pár méterre olasz pizzát sütnek, a kávézóban és bárban japán whiskey-t adnak, és angol hifin szól a zene, több, mint 1500 lemez közül válogatva. A tulaj elképzelése szerint ez a kissé furcsa kissa is ugyanazt szolgálja, mint a japánban található többi: találd meg a lelki békéd és igyál vagy éppen egyél valami finomat miközben halkan szól a zene egy elég komoly high-end rendszeren.
A rendszert két Audio Note Uk. Jinro Sochu, azaz két monoblockosított Baby Ongaku szolgáltatja. (Darabja kb: 8 millió forint). Tartozik hozzájuk egy M5-ös előfok, ez kb 5 milla, és két custom made Garrard 301-es lemezjátszó, ami simán lehet szintén milliós nagyságrend, karral és PU-val együtt, főként, hogy ez utóbbi szintén AN, az IO szériából. A Garrrardokkal egyébként dj-zni is lehet, van hozzájuk egy Condesa Electronics keverő is.
Mindehhez jön még a hangfal, egy 1973-as Klipsch Heresy és egy Klipsch horn, ez az egyik társtulaj saját gyűjteményéből való. A hely egyébként a maximális kikapcsolódást szeretné nyújtani, ehhez a zenén és a hangulaton kívül - koktélokat is tudnak felszolgálni. A filozófia egyszerű: aki ide betér, ne a telefonját nyomkodja, hanem a zenét hallgassa, és kapcsoljon ki a kinti őrült világról kissé leszakadva. Ehhez külön szetteket állítanak össze egy dj-k, egy napközbenit, és egy estit.
Hát szóval valószínű, hogy itt nem a befolyt bevétel a lényeg. Életérzés és lazulás high-end módra. Ha valaki arra járna, esetleg ugorjon be egy kávéra. Vagy egy japán whiskeyre.
Az eredeti cikk itt.
A hely meg itt.
*Aki nem tudná, a kissa egy japán kávézó típus, amiről amúgy már írtam.
Gabriel Kahane az újgenerációs singer songwriterek egyike. Ami nem is lenne olyan érdekes, hiszen Kahane semmi különlegeset nem tud, egyetlen zongorán - egy Yamaha grand pianón - adja elő történeteit, amelyeket egy monstre, harminc napos utazás során idegenektől hallott, majd megzenésített.
Önéletrajzi elemekben bővelkedve jelentem ki az Igen Tisztelt nagyérdemű előtt, hogy nagyjából tíz éve nem voltam a Sziget Fesztiválon, azaz a Szigeten. Nyilván nincs egy szemernyi hírértéke sem a dolognak, de számomra fontos. Hogy miért? Mindjárt elmondom.
A zenékről szóló posztokban igyekszem többnyire olyan lemezekről írni, amelyek valamilyen formában beleillenek a hifi vagy a hangminőség körébe, még akkor is, ha ez nem jön le elsőre.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én kifejezetten örülök, hogy a dubstep újra divatba hozta a reggae-t és a dub-ot.
Idén 333 éve született az európai zene megkerülhetetlen és egyben legnagyobb hatású alakja, Johann Sebastian Bach. Azt hiszem nincs olyan ember, aki legalább egyszer ne hallott volna legalább egy Bach darabot. A majdnem kerek évfordulót egy öt napos fesztivállal ünnepelték szerte a világban, így Magyarországon is. Ezen alkalmakkor többségében ingyenes koncerteken lehetett meghallgatni Bach zenéjét a legkülönfélébb helyszíneken.
Mostanában, hogy a vinyl megint divat, egyre több olyan interjú van, amit a lemezgyűjtőkkel készítenek. Mert hát milyen érdekes, hogy ők megveszik a lemezeket, amikor a zene egyébként ingyen van.