Óriási hírem van! Szinte hihetetlen. A hifisták felfedezték a web kettőt! Nyilván nem itthon, odáig azért nem fajultak el a dolgok. 

A valaha volt egyik legolcsóbb csöves néperősítő reinkarnálódott. Amikor a hifi még jól menő biznisznek számított és tucatnyi kereskedői ún. "nyílt nap" közül lehetett választani, én akkor találkoztam először a papundekli doboz dizájnba rejtett apró integrálttal. Valószínűleg senki nem mondta volna meg, hogy ekkora sikere lesz, és azt sem, hogy egy alapjában véve totálisan ismeretlen márka, amelynek első termékeként jött létre, két évtized múlva erre az erősítőre alapozva léphet tovább. 

Szinte biztosra lehetett venni, hogy hamarabb lesz az oldalon valami régi analóg cuccról poszt, mint a manapság egyre elterjedtebb, már-már divatos usb dacról. Aztán mégis azok nyertek, akik az ellenkezőjére fogadtak. Na de most!

Amikor még benne voltam, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy egy jól megépített szélessávú hangfallal megvalósított hangzásnál jobbat is el lehet érni.

1902-ben, Taiwanban született és élete nagy részét ott is töltötte Li Mei-shu, festőművész. Nem hinném, hogy bármi köze lenne az Audio Note által gyártott integrált erősítőhöz, de hasonlatnak és analógiának jó lehet; mármint a festészet.

Én még soha nem írtam a Nad 3020-ról. Mondom lassan, még egyszer: én még soha nem írtam a Nad 3020-ról. De nem ez a legdurvább, hanem az, hogy mostanáig még nem is hallottam. Köszönöm, hogy elmondhattam. Hölgyeim, Uraim, Önök a filozófia rovatunkat olvassák!

Nehéz szülés volt – sóhajthatott fel Ivor Tiefenbrun miután elolvasta az angol hifi sajtó kedvenc lemezjátszójáról szóló 50. cikket is, majd megnézte a cégének eladási mutatóit és elégedetten hátradőlt a – feltehetően bőr – vezetői székében.

Minden évben dilemma, hogy a magyar hifi egyetlen értékelhető rendezvényéről írjak, vagy ne írjak. Nincs ugyanis sok minden, amit meg lehetne fogalmazni. Idén az adta az aktualitást, hogy új helyszínen volt, tavaly meg az, hogy az eddig rendezvények közül az egyik legátfogóbb és legjobban sikerült volt. Szerintem a legtöbben tavaly voltak, éppen ezért baj, hogy idén újra kellett az egészet kezdeni, szinte nulláról, de erről később.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis nagy japán cég, úgy hívták hogy Sansui. Egészen pontosan Sansui Electric Co (Sansui Denki Kabushiki-gaisha).

Nem olyan régen, mintegy nyolc éve fedeztem fel, hogy nekem tulajdonképpen a jól megépített triódás erősítők hangzása tetszik a legjobban, azok közül is inkább a feszes, gyors és nem a lagymatag, geil vonal.