Hogy legyen mit hallgatni - lemezek, zenék
Időről-időre írok valamennyit zenéről, bár ezen az oldalon ez érdekli a legkevésbé az olvasókat. Azt nem tudom, hogy az ízlésemmel van-e baj, vagy csak nem erre számítanak, de azért neki-neki futok, hátha akad néhány olyan lemez, ami felkelti valaki érdeklődését.
Ez a hét különösen sűrűnek ígérkezik az aktív koncertlátogatóknak, még úgy is, hogy a fele már elment.
Átlagos péntek délután. A szobában két rendszer. Egy kis, kompakt hangfal, amelynek gyártása már félig megszűnt.
Ritkán éltetem a gépeket, írtam már több alkalommal is, aztán persze az orrom alá lehet dörgölni azt az ellentmondást, hogy de hát végső soron pont erről szól ez a blog.
Így év vége felé lassan elfogynak az energiák, és arra a pár napra koncentrálunk, ami még az évből hátravan. Lemezmegjelenéseket tekintve nem lehet panaszunk: 2011 iszonyú erős év volt.
Az idei év egyik izgalmas lemezmegjelenése Alba Hyseni első lemeze, az
Programajánló következik. A design hét keretében kerül megrendezésre a
Szeretem az őszt, már csak azért is, mert ilyenkorra időzítik a jazzfesztiválokat. Ha tehetem, egyiket sem hagyom ki, s amióta léteznek, igyekszem a programokon ott lenni.
Amikor az ember Hegyeshalomnál átlépi a határt, nem az a legfurcsább tapasztalata, hogy Bécs működik, Budapest meg csak olykor, hanem az emberek mentalitásáról tanul valami újat. Bécsben - pedig egy ugyanolyan nagyváros, mint Budapest -, hiányzik a frusztráció mindennapos nyílt kiélése.
Múlt vasárnap este történt, hogy ajánlómat komolyan véve és dacolva az esővel, lenéztünk a Gödörbe, meghallgatni Ghostpoet urbánus melankóliáját.